Manrique, Jorge: Diciendo qué cosa es amor
Diciendo qué cosa es amor (Spanish)Es amor fuerça tan fuerte que fuerça toda razón; una fuerça de tal suerte, que todo seso convierte en su fuerça y afición; una porfía forçosa que no se puede vencer, cuya fuerça porfiosa hacemos más poderosa queriéndonos defender.
Es placer en c’hay dolores, dolores en c’hay alegría, un pesar en c’hay dulçores, un esfuerço en c’hay temores, temor en c’hay osadía; un placer en c’hay enojos, una gloria en c’hay pasión, una fe en c’hay antojos, fuerça que hacen los ojos al seso y al coraçón.
Es una cautividad sin parescer las prisiones; un robo de libertad, un forzar de voluntad donde no valen razones; una sospecha celosa causada por el querer, una rabia deseosa que no sabe qu’es la cosa que desea tanto ver,
Es un modo de locura con las mudanças que hace: una vez pone tristura, otra vez causa holgura, como lo quiere y le place; un deseo que al ausente trabaja, pena y fatiga; un recelo que al presente hace callar lo que siente, temiendo pena que diga.
Fin
Todas estas propiedades tiene el verdadero amor; el falso, mil falsedades, mil mentiras, mil maldades como fingido traidor; el toque para tocar cuál amor es bien forjado, es sofrir el desamar, que no puede comportar el falso sobredorado.
|
Arról szól, hogy mi a szerelem (Hungarian)Ereje a szerelemnek minden észérvet legyőz, versenyre hiába kelnek, nyomába akik erednek, mindenki mást megelőz: konoksága erejével megküzdeni nem lehet, aki őellene kél fel, lebírhatatlan veszélyt lel, bármit tegyen, elveszett.
Élvezet, amelyben kín van, kín, mely örömnek ád fészket, mily édesség él a kínban, mily félelem holtodiglan, ámde félelme merésznek: élvezete irigylendő, dicsősége szenvedély, hit, gyakran szeszélynek tetsző, agynak és szívnek kelendő erő, mely szemedben él.
Fogság, ahol a fogoly önmagát nem érzi rabnak, bár szabadsága sehol, akarata haldokol, ész köteléki szakadnak: féltékenykedő gyanakvás, ebből áll a szerelem, vágyakozás, sosem alvás, belehalsz te, belehal más, délibáb ül szemeden.
Őrületnek szüleménye, változása változásnak, holott bút ad vak reménye, holott fölemel az égbe, hogy mélybe taszítson másnap, vágya gyötör öldökölve, hiába vagy tőle távol: gyanakszik az itt levőre, ránehezül súlyos csöndje, félve fél saját szavától.
Végszó
Az igazi szerelemnek kísérői mindezek, ám ha a hamis sebez meg, hazugság vermébe vetnek, hol remények nincsenek. Harangzúgásnyi gyönyör, mikor megkondul a szívben, és ha elhallgat, megöl: a hamis, ha tündököl, igaz fénye akkor sincsen.
|