Manrique, Jorge: Másik műve, amelybe beleírta hitvese nevét, és hasonlóképpen megnevezte elődeit, mind a négy ágról, akik a következők: Kasztaneda, Ajala, Szilva és Meneszesz (Otra obra suya en que puso el nombre de su esposa, y asimismo nombrados los linajes de los cuatro costados de ella, que son: Castañeda, Ayala, Silva, Meneses in Hungarian)
Otra obra suya en que puso el nombre de su esposa, y asimismo nombrados los linajes de los cuatro costados de ella, que son: Castañeda, Ayala, Silva, Meneses (Spanish)Según el mal me siGUIÓ MARavíllome de mí cómo así me despedí que jamás no me mudó. Cáusame aquesta firmeza, que, siendo de vos ausente, ante mí estaba presente continuo vuestra belleza.
Por cierto no fueron locas mis temas y mis porfías, pues que las congojas mías de muchas tornastes poCAS TAÑED Agora, pues vos en cuerdas de galardón: como cante a vuestro son, muy contento soy, par Dios.
VAYA LA vida pasada que por amores sufrí, pues me pagasteis con sí, señora, bien empleada; y tened por verdadera esta razón que diré: que siempre ya cantaré pues que fuisteis la primera.
SI'L VAler vuestro querrá -pues que me quiso valer- amarme mucho y querer, sé que buen logro dará. Si vos así lo hacéis, doblada será mi fe, y aunque yo nunca diré, señora, no me culpéis.
Lo que causa que más aMEN ES ESperanza de ver buen galardón de querer; y el contrario, que desamen. Yo lo habré por muy extraño si, en pago de mi servir, queréis cantar y decir: A mí venga muy gran daño.
Cabo
Tomando de aquí el nombre que está en la copla primera, y de esta otra postrimera juntando su sobrenombre, claro verán quién me tiene contento por su cautivo, y me place porque vivo sólo porque ella me pene.
|
Másik műve, amelybe beleírta hitvese nevét, és hasonlóképpen megnevezte elődeit, mind a négy ágról, akik a következők: Kasztaneda, Ajala, Szilva és Meneszesz (Hungarian)Jaj, a rossz, a réGI, Ó, MAR mióta követ engem, elbúcsúztam, de szívemben nem leszen más dal, se szó. E konokság okozója, hogy bár tőled messze térek, előttem marad személyed, szépségednek valék foglya.
Nem esztelenség, szavamra, dallal végzetem kihívnom, szerelmed csitítja kínom, sokból keveset faKASZTA, NE DAlod legyen vigasz a szerelmes húrokon, szívemé a vigalom, kedvesed éneke az.
Szeme, hAJA LAntom hívja, múlt szerelmet feledek, ezt köszönöm teneked, hölgyem, enyhül szívem kínja; tudd hát, hogy igazat mondok, mindegyre ismételem hozzád szálló énekem, szívem te szívedtől boldog.
SZILVA ajkad ha szeret - ha számomra oltalom - kíván és szeret nagyon, zálogul vedd szívemet. Hajlandóságod remény, megkettőzi hitemet, ám ne vádolj engemet, ha róla hallgatok én.
Imánál több áM E NESZ, ESZtelen szívben mi kél, szívemnek kedves személy, nem-szerelmed végzetes. Tőrdöfés volna hitemnek, hű szolgálatomra ha felelne szíved szava: nagy kárt okoztál szívemnek.
Végszó
Ha reá találsz e névre, mi az első versben áll itt, utónév egy sem hiányzik, dalba van mind beletéve, meglátod majd, ki fogfára hű szerelmes életének, örvendve ha tűr a lélek, kínjaim őérte állja.
|