Martí, José: Nem, makacs zene (No, música tenaz, me hables del cielo... in Hungarian)
|
No, música tenaz, me hables del cielo... (Spanish)No, música tenaz, me hables del cielo! Es morir, es temblar, es desgarrarme Sin compasión el pecho! Si no vivo Donde como una flor al aire puro Abre su cáliz verde la palmera, Si del día penoso a casa vuelvo... ¿Casa dije? no hay casa en tierra ajena!... ¡Roto vuelvo en pedazos encendidos! Me recojo del suelo: alzo y amaso Los restos de mí mismo; ávido y triste, Como un estatuador un Cristo roto: Trabajo, siempre en pie, por fuera un hombre, ¡Venid a ver, venid a ver por dentro! Pero tomad a que Virgilio os guíe... Si no, estaos afuera: el fuego rueda Por la cueva humeante: como flores De un jardín infernal se abren las llagas: Y boqueantes por la tierra seca Queman los pies los escaldados leños! ¡Toda fue flor la aterradora tumba! ¡No, música tenaz, me hables del cielo!
|
Nem, makacs zene (Hungarian)Nem, makacs zene, ne beszélj a mennyről! Meghal, megremeg, szétszakad a keblem együttérzés nélkül! Ha ott nem élek, hol mint virág a tiszta levegőre, tárja ki zöldellő kelyhét a pálma, midőn nehéz nap végén hazatérek… Haza, mondtam? Nincs otthon idegenben! Törten hullok lángoló darabokra! Szedem a porból, fogom, összegyúrom önmagam törmelékét, bús-mohón, akár egy összetört Krisztust a szobrász. Dolgozom, makacsul, külsőre ember – jertek, lássatok, lássatok belülről! Hagyjátok, hogy Vergilius vezessen… Ha nem, maradjatok kinn; tűz özönlik a füstölgő barlangban; mint virágok pokoli kertben, nyílnak a fekélyek, és a szikkadt talajon tátogatva izzó hasábok faldossák a lábat! A rémületes sírt virág borítja! Nem, makacs zene, ne beszélj a mennyről!
|
