Martínez Villena, Rubén: Posztumusz vers (Canción del sainete póstumo in Hungarian)
Canción del sainete póstumo (Spanish)Yo moriré prosaicamente, de cualquier cosa Aunque la muerte es algo que diariamente pasa, Luego será el velorio: desconocida gente, Tal vez una beata, neblinosa de sueño, Brotará la hilarante virtud del disparate Los amigos de ahora -para entonces dispersos- Y ya en la madrugada, sobre la concurrencia Allá donde vegete felizmente tu olvido Y te dirán: -¿Qué tienes?... Y tú dirás que nada;
|
Posztumusz vers (Hungarian)Egészen prózai oka lesz halálomnak: S bár oly tény a halál, mely előfordul gyakran, Aztán a virrasztás jön és családomnak fáradt Egy kegyes nő esetleg füzérét morzsolgatja Összehordanak tücsköt-bogarat, szamárságot, A mostani barátok, kik később szétszélednek, S már hajnaltájt mindenki ama zord tényre ébred, Hol a feledés boldog homálya takar téged, „Mi baj?” – kérdi nevem. És „Semmi" – mondod majd te,
|