This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Neruda, Pablo: Hol lehet az a Guillermina? (¿Dónde estará la Guillermina? in Hungarian)

Portre of Neruda, Pablo

¿Dónde estará la Guillermina? (Spanish)

¿Dónde estará la Guillermina?
 
Cuando mi hermana la invitó
y yo salí a abrirle la puerta,
entró el sol, entraron estrellas,
entraron dos trenzas de trigo
y dos ojos interminables.
 
Yo tenía catorce años
y era orgullosamente oscuro,
delgado, ceñido y fruncido,
funeral y ceremonioso:
yo vivía con las arañas
humedecido por el bosque
me conocían los coleópteros
y las abejas tricolores,
yo dormía con las perdices
sumergido bajo la menta.
 
Entonces entró la Guillermina
con dos relámpagos azules
que me atravesaron el pelo
y me clavaron como espadas
contra los muros del invierno.
 
Esto sucedió en Temuco.
Allá en el Sur, en la frontera.
 
Han pasado lentos los años
pisando como paquidermos,
ladrando como zorros locos,
han pasado impuros los años
crecientes, raídos, mortuorios,
y yo anduve de nube en nube,
de tierra en tierra, de ojo en ojo,
mientras la lluvia en la frontera
caía, con el mismo traje.
 
Mi corazón ha caminado
con intransferibles zapatos,
y he digerido las espinas:
no tuve tregua donde estuve:
donde yo pegué me pegaron,
donde me mataron caí
y resucité con frescura
y luego y luego y luego y luego,
es tan largo contar las cosas.
 
No tengo nada que añadir.
 
Vine a vivir en este mundo.
 
¿Dónde estará la Guillermina?



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemas-del-alma.com

Hol lehet az a Guillermina? (Hungarian)

Hol lehet az a Guillermina?
 
Mikor a nővéremhez eljött
s rohantam ajtót nyitni néki,
a nap lépett be, csillagok,
belépett két búzakalász,
és belépett két végtelen szem.
 
Tizennégy éves voltam akkor,
és gőgösen komor, sötét,
sovány, nyiszlett dereku, morcos,
gyászos és ceremóniális:
a pókok közt szerettem élni,
a bokrok harmatoztak össze,
bogarak voltak ismerőim,
no meg a háromszínű méhek,
aludtam fogolymadarak közt
a magas mentában heverve.
 
Belépett hát Guillermina
két kék villámával szemének,
melyek a bőröm átütötték,
és mint két kard, odaszegeztek
a télidő kemény falához.
 
Mindez Temucóban esett meg,
lent Délen, a határvidéken.
 
És lassan múltak, múltak évek,
mint vastagbőrűek, döcögve,
veszett rókák módján ugatva,
és tisztátlanul múltak évek,
nőve, rongyosan, tele gyásszal,
s én jártam felhőtől felhőig,
földtől földig, szemtől szemig,
s az eső hullt, hullt, változatlan
köntösben, a határvidéken.
 
S a szívem, átruházhatatlan
cipőkben, egyre vándorolt csak,
megemésztettem mind a tüskét,
megpihennem nem volt idő s hely;
hol bekopogtam, letapodtak,
ahol megöltek, elzuhantam,
és frissen új életre keltem,
és aztán, aztán, aztán, aztán,
túl hosszú volna elmesélni.
 
Nincs több hozzátenni valóm.
 
E világra születtem élni.
 
Hol lehet az a Guillermina? 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. I.

minimap