This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Neruda, Pablo: Óda a tűzlábhoz (Oda a Píes de Fuego in Hungarian)

Portre of Neruda, Pablo

Oda a Píes de Fuego (Spanish)

Con esos
pies
pequeños
parecidos
a abejas,
cómo
gastas
zapatos!
Yo sé
que vas y vienes,
que corres las escalas,
que adelantas al viento.
Antes
de que
te llame
ya has llegado,
y junto a la agresiva
cintura de la costa,
arena, piedra, espinas,
vas
a mi lado,
en los bosques
pisando troncos, mudas
aguas verdes,
o en las calles
andando
intransitable
suburbios, pavimentos
de alquitrán fatigado,
a esa hora
en que la luz
del mundo
se deshilachia como
una bandera,
tú, por calles y bosques,
a mi lado
caminas,
bravía, inagotable
compañera,
pero,
Dios mío!
cómo gastas
zapatos!

Apenas
me parece
que llegaron
en su caja
y al abrirla
salieron
bruñidos
como dos
pequeñas herramientas
de combate,
intactos
como
dos monedas
de
oro,
como dos campanitas,
y hoy,
qué veo?
En tus pies
dos erizos
arrugados,
dos puños entreabiertos,
dos informes
pepinos,
dos batracios
de cuero
desteñido,
eso,
eso
han llegado
a ser
los dos luceros
hace un mes, sólo un mes
salidos
de la zapatería.

Como
flor amarilla de hermosura,
abíerta en la barranca,
o enredadera viva en el
ramaje,
como
la calceolaria
o el copihue
o como el amaranto
electrizado,
así,
mi cristalina, mi fragante,
así tú, floreciendo, me
acompañas,
y una pajarería, una cascada
de los australes
montes
es
tu corazòn
cantando
junto al mío,
pero,
cómo
te comes
los zapatos,
Pies de Fuego!

 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.fotolog.com

Óda a tűzlábhoz (Hungarian)

Ezek a
kicsinyke
lábak,
akár
méheké,
hogy
koptatják
a cipőket!
Tudom,
hogy jársz-kelsz,
hogy lépcsőkön rohansz,
hogy a szelet is megelőzöd.
Mielőtt
még
hívnálak,
már ott is vagy,
és a part agresszív
dereka mentén,
homok, kő és tövis közt
mellettem
lépdelsz
az erdőkben,
gázolva rönkökön, néma
zöld vizekben,
vagy az utcákon
járva
a járhatatlan
külvárosokban,
a fáradt-aszfalt
járdákon,
ezen az órán,
mikor a világ
fénye szétfoszlik, mint
egy zászló,
te, utcákon és erdőkön át,
mellettem
lépdelsz,
féktelen, fáradhatatlan
útitársam,
de,
Atyaisten!
hogy koptatod
a cipőket!
 
Mintha
csak ma
érkeztek volna
a dobozban,
s ahogy kinyitottam,
barnán
szökkentek elő,
mint két
kicsinyke
hadiszerszám,
vadonatújan,
mint
két
arany
érme,
mint két csengettyű -
és ma
mit látok?
A lábadon
két ráncos
sündisznó,
két ernyedt ököl,
két csámpult
uborka,
két kifakult
bőrű
varangy -
lám
ez
lett a
két
csillagból,
melyek egy, csak egy hónapja
kerültek ki a
boltból.
 
Mint
a szépség szakadékban nyílt
sárga virága,
mint az eleven folyondár az
ágakon,
mint
a papucsvirág
vagy a szulák,
vagy mint a
felvillanyozott paréj,
én
kristályos, illatos,
virágzó kedvesem, úgy kísérsz te,
és egész madárraj,
a déli
hegyek
vízesése
a
te szíved,
ha a szívem mellett
énekel –
de
hogy
pusztítod
a cipőket,
ó,Tűzláb!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. I.

minimap