This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Neruda, Pablo: Soneto IX (Al golpe de la ola contra la piedra indócil )

Portre of Neruda, Pablo

Soneto IX (Al golpe de la ola contra la piedra indócil ) (Spanish)

Al golpe de la ola contra la piedra indócil

la claridad estalla y establece su rosa

y el círculo del mar se reduce a un racimo,

a una sola gota de sal azul que cae.

 

Oh radiante magnolia desatada en la espuma,

magnética viajera cuya muerte florece

y eternamente vuelve a ser y a no ser nada:

sal rota, deslumbrante movimiento marino.

 

Juntos tú y yo, amor mío, sellamos el silencio,

mientras destruye el mar sus constantes estatuas

y derrumba sus torres de arrebato y blancura,

 

porque en la trama de estos tejidos invisibles

del agua desbocada, de la incesante arena,

sostenemos la única y acosada ternura.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://gyongymosoly.hupont.hu

Szonett IX (Ott, hol nyugtalan hullámok vájják a sziklát) (Hungarian)

Ott, hol nyugtalan hullámok vájják a sziklát,

tiszta fény vakít, lazacrózsaszín,

a víz köreiben ébredő  életek

egy-egy csepp kék kősó alá esnek.

 

Ó, fényes magnólia, hol megreked a hab,

szürkén, mint ami halált virágzik,

aztán eltűnik, mint ahogy egyszer minden,

amit a tenger végtelen sóölébe márt.

 

Mi együtt, te és én kedvesem, őrizzük a csendet,

míg a tenger lerombol minden örököt, 

vad hullámaitól omlanak össze tornyok.

 

Az idő alakító, láthatatlan szövet,

vágtat a víz, a homok szakadatlan,

csak az érzés állja az időt, gyengéden, biztosan.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://gyongymosoly.hupont.hu

minimap