This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Pérez de Guzmán, Fernán: El gentil niño Narciso

Portre of Pérez de Guzmán, Fernán

El gentil niño Narciso (Spanish)

     El gentil niño Narciso

  en una fuente engañado,

  de sí mesmo enamorado

  muy esquiva muerte priso:

  señora de noble riso

  e de muy gracioso brío,

  a mirar fuente nin río

  non se atreva vuestro viso.

 

     Deseando vuestra vida

  aun vos dé otro consejo,

  que non se mire en espejo

  vuestra faz clara e garrida:

  ¿quién sabe si la partida

  vos será dende tan fuerte,

  porque fuese en vos la muerte

  de Narciso repetida?

 

     Engañaron sotilmente

  por emaginación loca

  hermosura e edad poca

  al niño bien pareciente:

  estrella resplandeciente,

  mirad bien estas dos vías,

  pues edad e pocos días

  cada cual en vos se siente.

 

     ¿Quién, si no los serafines,

  vos vencen de hermosura,

  de niñez e de frescura,

  las flores de los jardines?

  Pues, rosa de los jazmines,

  habed la fuente escusada

  por aquella que es llamada

  estrella de los maitines.

 

     Prados, rosas e flores

  otorgo que los miredes,

  e pláceme que escuchedes

  dulces cántigas de amores;

  mas por sol nin por calores

  tal codicia non vos ciegue;

  vuestra vista siempre niegue

  las fuentes e sus dulzores.

 

     Con placer e gozo e risa

  ruego a Dios que resplandezcan

  vuestros bienes e florezcan

  más que los de Dido Elisa:

  vuestra faz, muy blanca, lisa,

  jamás nunca sienta pena.

  ¡Adiós, flor de azucena,

  duélavos de esta pesquisa!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.dim.uchile.cl

Narcisszusz, nemes legényke (Hungarian)

Narcisszusz, nemes legényke,

forrásvíztől rászedetvén,

önnönmagába szeretvén,

komor halál lett a része;

kecses tüzű szépek szépe,

asszony, nemesen kacagva,

se forrásba, se patakba

arcodat tárván ne nézz be!

 

Élj - imádód ezt kívánja,

s vedd más szavam is örökbe:

ne tekintsen a tükörbe

szép arcod, a tiszta, drága.

Játékod, ki tudja, hátha

megrontó erőre gerjed,

s megismétlődik tebenned

Narcisszusz úrfi halála.

 

Bolond ábránd, csalfa, dőre,

szépség és zsenge ifjúság

a gyönyörűszép fiúcskát

édesdeden csalta tőrbe:

fényes csillag, nézz előre,

e két útat nézve nézzed,

hisz a zsenge kor s az érett

kor tégedet egyként tölt be.

 

Ki ha nem angyalsereglet

győzi le gyönyörűségben,

gyermekségben, üdeségben

minden virágát a kertnek?

A forrásnak adj kegyelmet,

jázminok rózsája, kérlek,

azért, kit a könyörgések

est-csillagának neveznek.

 

Vedd hát rózsáját a rétnek,

s édes-szerelmes dalokban

gyönyörködj kedvemre jobban,

s a szirmot kedvemre nézzed,

ne vakítson soha téged

nap, hőség, szomj ne apasszon,

szemed mindig megtagadjon

édességes forrás-mélyet.

 

Az égtől csak arra vágyom,

sorsod örömmel vidítsa,

miként Didóét Elisa,

úgy apoljon vígasságon,

arcod, a hó-sima bársony

soha többé bajt ne lásson,

bánd meg, liliomvirágom,

kandiságod s Isten áldjon.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap