Padrón, Justo Jorge: Valami végtelen mozdulatlanság (Una inmovilidad inextinguible in Hungarian)
|
Una inmovilidad inextinguible (Spanish)Quedó atrás la arboleda susurrante, el sueño entre la luz y entre los pájaros, el vivo amor y la amistad frondosa. Y pasó el áureo carro vocinglero de la ambición y el triunfo, la altiva fiebre de la vanidad y la jornada inútil en la galera gris de la rutina. Incluso aquel inmenso afán de armonizar la vida en la palabra también atrás se fue quedando, y la memoria y el deseo extinto volvieron a sus aguas cambrianas.
La niebla fue envolviendo un tiempo sordo.
Apenas siento ahora la débil persistencia de la luz, y un extraño cansancio y un poderoso peso, y una inmovilidad inextinguible me dicen más que todas las palabras: ya soy un mineral.
|
Valami végtelen mozdulatlanság (Hungarian)Már elmaradt a susogó fasor, az álom fény és madarak között, az élő szerelem és a lombos barátság. És elhaladt a becsvágy, diadal lármázó arany kocsija, a hiúság büszke láza, a hasztalan napi robot a megszokás szürke gályáján. Még az a törekvés is elmaradt, amely össze próbálja egyeztetni az életet s a szavakat, s az emlékezet és a kihalt vágyak visszatérnek az őskor vizeibe.
A süket időt köd takarta be.
Már alig érzem a fény folytonos, bágyadt jelenlétét és valami furcsa fáradtság, valami hatalmas súly, valami végtelen mozdulatlanság többet mond, mint bármennyi szó: már kővé váltam.
|
