This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Palma, Félix J.: El mapa del tiempo (detail)

Portre of Palma, Félix J.

El mapa del tiempo (detail) (Spanish)

—Aunque pueda parecerlo —prosiguió su anfitrión —, yo no decidi investigar la posibilidad de viajar en el tiempo animado por el libro del señor Wells. Si han leído su novela sabrán que Wells se limita a lanzar el guante a la comunidad cientifica proponiéndoles un camino para sus investigaciones, pero en lo referente al funcionamiento de su invento, al contrario que su colega Verne, sortea habilmente cualquier explicación realista y opta por describirnos la maquina recurriendo a su extraordinaria imaginación, algo perfectamente lícito, por otro lado, tratándose de una obra de ficcion. Sin embargo, hasta que la ciencia no demuestre que un artilugio asi es posible, su maquina no será más que un juguete. ¿Lo conseguira alguna vez? Quiero creer que sí: los logros que nuestros científicos han obtenido a lo largo de este siglo me vuelven enormemente optimista. Coincidiran conmigo, caballeros, en que vivimos en una época única. Una época en la que el hombre cues tiona a Dios cada día. ¿Cuantas maravillas nos ha proporcionado la ciencia en los últimos años? Muchos de esos inventos se limitan a facilitar nuestra vida, como la calculadora mecánica, la máquina de escribiro el ascensor eléctrico, pero otros nos hacen sentir poderosos porque desmant elan lo imposible. Hoy en día podemos recorrer largas distancias sin tener que dar un solo paso, gracias a la locomotora, y pronto podremos enviar nuestra voz al otro lado del país sin tener que desplazarnos físicamente, como ya están haciendo los americanos mediante el llamado teléfono. Pese a que siempre hay quienes se oponen al progreso, quienes consideran sacrílego que el ser humano transcienda sus propios límites, personalmente considero que la ciencia ennoblece al hombre reafirmando su dominio sobre la naturaleza, del mismo modo que la educación o la moral nos ayudan a doblegar nuestro salvajismo primordial. Observen este cronómetro, por ejemplo —dijo, tomando una cajita de madera que descansaba en un lado de la mesa—. Hoy se fabrican en serie y todos los barcos del mundo disponen de uno. Pero no siempre se ha navegado con cronómetro, pues aunque ahora nos parezca un objeto que siempre ha estado aquí, formando parte de nuestra cotidianeidad, el Almirantazgo británico tuvo que ofrecer un premio de veinte mil libras esterlinas a quien pudiera diseñar un método para determinar la longitud en el mar, ya que ningún relojero era capaz de fabricar un reloj que  soportara sin trastornarse los balanceos de una embarcación. El concurso lo ganó un tal John Harrison, que dedicó cuarenta años de su vida a solucionar el arduo problema. Cuando le llegó la hora de cobrar la recompensa, tenia casi ochenta años. ¿No les parece fascinante? Detras de cada invento late el esfuerzo de un hombre, una vida consagrada a la solución de un problema, a concebir un artilugio que lo sobrevivirá, que formará parte de un mundo que seguird sin él. Mientras haya hombres que no se contenten con corner las frutas de los árboles o con aporrear tambores suplicando lluvia, y decidan usar su inteligencia para rebasar el papel de meros parasitos de la obra de Dios, la ciencia nunca sucumbira. Por eso, no tengo la menor duda de que muy pronto, al igual que podremos disponer de carruajes alados que nos permitirán volar como los pájaros, cualquiera podrá adquirir una maquina como la imaginada por Wells y viajar al punto del tiempo que le plazca. Los hombres del futuro podrán llevar una doble vida, trabajarán en un banco durante la semana y dedicaran los domingos a hacer el amor con la bella Nefertiti o a ayudar a Aníbal a conquistar Roma. ¿Se imaginan cómo trasfiguraría nuestra sociedad  un invento asi? —Gilliam les estudió divertido unos segundos, antes de deshacerse de la cajita depositándola de nuevo en la mesa, donde quedó con la tapa abierta, como una ostra o un anillo de pedida. Luego, añadio —: pero, por ahora, mientras la ciencia busca el modo de hacer realidad esos sueños, tenemos otra cosa que nos permite  viajar en el tiempo, aunque desgraciadamente no nos permite escoger nuestro destino.

—¿A qué se refiere? —inquirió Andrew.

—Me estoy refiriendo... a la magia —desveló Gilliam en un tono cavernoso.



Uploaded byP. T.
PublisherAlgaida Editores
Source of the quotationEl mapa del tiempo

Az idő térképe (részlet) (Hungarian)

– A látszat csal – mondta a házigazda. – Én nem Mr. Wells könyve miatt kezdtem el foglalkozni az időutazás lehetőségével. Ha olvasták a regényt, tudhatják, hogy Wells csak merész gondolatkísérletre hívta a tudományos közvéleményt, ám ami a találmánya működőképességét illeti, nem úgy járt el, mint Verne, hanem ügyesen elkerült minden tárgyszerű magyarázatot, és pusztán a termékeny képzeletét dolgoztatta, ami persze elfogadható egy regény esetében. De amíg a tudomány be nem bizonyítja, hogy meg lehet alkotni egy ilyen masinát, az időgép ártatlan játékszer marad. Sikerül-e valaha is megépíteni? Szeretném hinni, hogy igen: századunk tudományos eredményei végtelen bizakodással töltenek el. Önök is egyetérthetnek abban, hogy rendkívüli korszakban élünk. E korszakban naponta kérdőjelezzük meg Istent. Mily sok csodával örvendeztetett meg bennünket a tudomány az utóbbi években! Bár a legtöbb találmány csak a mindennapi életünket könnyíti meg, mint a mechanikus számológép, az írógép, vagy az elektromos felvonó, mégis büszke lehet rájuk az ember, mert a lehetetlent kísértik. Hála a lokomotívnak, nagy távolságokat járhatunk be anélkül, hogy akár megmozdítanánk a lábunkat, és hamarosan mi is elküldhetjük a hangunkat az ország másik végébe anélkül, hogy odautaznánk, a távbeszélő segítségével, ahogy az amerikaiak már ma is megteszik. Persze a haladásnak mindig vannak kerékkötői, akik szentségtörésnek vélik, ha az ember túllép a saját határain, de én a magam részéről úgy gondolom, a tudomány megnemesíti az embert azáltal, hogy a természet urává emeli, hasonlóan a neveléshez és az erkölcshöz, amelyek segítenek legyőzni eredeti vadságát. Nézzék például ezt a kronométert – mondta, és felvett az asztal széléről egy fadobozt. – Sorozatgyártásban készül, megtalálható a világ minden hajóján. De nem mindig volt ez így. Bár mi most magától értetődőnek vesszük, a kronométer csak manapság használatos. A brit haditengerészet húszezer fontot ígért annak a feltalálónak, aki meg tudja tervezni a hosszúság mérésének módszerét a nyílt tengeren, mert egyetlen órás sem volt képes olyan szerkezetet gyártani, amely kibírja egy hajó hullámzását. A pályázatot egy bizonyos John Harrison nyerte meg, aki negyven évet szentelt az életéből ennek a nehéz feladatnak. Amikor átvette a jutalmat, már majdnem nyolcvanéves volt. Hát nem csodálatos? Minden találmány mögött egy ember erőfeszítése áll, egy élet, amelyet a kérdés megválaszolásának szentelt, s az eredmény tovább él, része lesz a világnak, amely nélküle is tovább halad. Amíg van olyan ember, akinek nem elég, hogy felszedegeti a fáról lehullott gyümölcsöt, vagy tamtam dobbal könyörög esőért, hanem értelme erejével haladja meg az Isten művén élősködő parazita létét, addig a tudomány is élni fog. Ezért nincs kétségem afelől, hogy hamarosan nemcsak olyan szekereink lesznek, amelyekkel madarakként repülhetünk, hanem olyan gépeink is, amilyet Wells kitalált, és azokkal pontosan oda utazhatunk az időben, ahova akarunk. A jövő emberei kettős életet élhetnek, hétköznap egy bankban dolgozhatnak, hétvégén a szép Nofretetét tarthatják a karjukban, vagy Hannibálnak segíthetnek meghódítani Rómát. El tudják képzelni, mennyire átalakíthatja társadalmunkat egy ilyen találmány? – Gilliam rájuk nézett, aztán újból félretette a kis dobozt, amely most úgy feküdt nyitva az asztalán, mint egy osztriga, vagy egy felkínált jegygyűrű. Aztán hozzátette: – De egyelőre, amíg a tudomány csak keresi a módot az álmok megvalósítására, van egy másik módszerünk, amellyel utazhatunk az időben, bár a célpontot sajnos nem mi határozzuk meg.

– Mire gondol? – kérdezte Andrew.

– Egészen pontosan… a mágiára – nyilatkoztatta ki Gilliam sejtelmes hangon.



Uploaded byP. T.
PublisherEurópa
Source of the quotationAz idő térképe
Publication date

minimap