Pizarnik, Alejandra: Desfundación

Alguien quiso abrir alguna puerta. Duelen sus manos aferradas a su prisión de huesos de mal agüero.
Toda la noche ha forcejeado con su nueva sombra. Llovió dentro de la madrugada y martillaban con lloronas.
La infancia implora desde mis noches de cripta.
La música emite colores ingenuos.
Grises pájaros en el amanecer son a la ventana cerrada lo que a mis males mi poema.

Valaki megpróbált kinyitni valamilyen ajtót. Fájós
kezeit foglyul ejtette a baljóslatú csontok
börtöne.
Egész éjjel az új árnyékával
küszködött. A hajnal belsejében esett az eső és
könnyek kalapáltak.
A gyermekkor éjszakáim kriptájából
könyörög.
A zene ártalmatlan színeket bocsát ki.
Hajnalban a csukott ablakoknak ugyanazt jelentik
a szürke madarak, mint gondjaimnak a verseim.