Quevedo, Francisco de: Arról, hogy inkább kedveli a koldus telítettséget és békét, mint a hatalmasok nagyszerű zaklatottságát (Mejor me sabe en un cantón in Hungarian)

Mejor me sabe en un cantón la sopa,

y el tinto con la mosca y la zurrapa,

que al rico, que se engulle todo el mapa,

muchos años de vino en ancha copa.

Bendita fue de Dios la poca ropa,

que no carga los hombros y los tapa;

más quiero menos sastre que más capa:

que hay ladrones de seda, no de estopa.

Llenar, no enriquecer, quiero la tripa;

lo caro trueco a lo que bien me sepa:

somos Píramo y Tisbe yo y mi pipa.

Más descansa quien mira que quien trepa;

regüeldo yo cuando el dichoso hipa,

el asido a Fortuna, yo a la cepa.

Egy csárdazugban jobb a leves is tán,

ízesb a vinkó, ha seprős az alja,

mint dúsnak, ki a Glóbuszt is befalja,

az ó aszú, mit kínál kelyhe tisztán.

Áldott az Úr, ki rongyot kanyarít rám:

nem súly a vállon, s mégis eltakarja;

rám ne dolgozzék sok szabó, se varga:

selyembe jár, nem kócban, aki hitvány.

Teljék hasam, de háj ne ékesítse;

nem kell a kincs, csupán mit ínyem élvez:

pipám meg én, mint Pyramus és Tisbe.

Ki szemlél s nem törtet, a kéj azé lesz;

böfögök, míg más csuklik szörnyű dicsbe,

ő jósorsára, én a fürtre éhes.