Rivera, José Eustasio: Alas de seda

Persiguiendo el perfume de risueño retiro,
la fugaz mariposa por el monte revuela,
y en esos aires enciende sutilisima estela
con sus pétalos tenues de cambiante zafiro.

En la ronda versátil de su trémulo giro
esclarece las grutas como azul lentejuela;
y al flotar en la lumbre que en los ámbitos riela,
vibra el sol y en la brisa se difunde un suspiro.

Al rumor de las lianas y al vaivén de las quinas,
resplandece en la fronda de las altas colinas,
polvoreando de plata la florida arboleda;

y la gloriosa en el brillo de sus luces triunfales,
sobre el limpio remanso de sernos cristales
pasa, sin hacer sombra, con sus alas de seda.

Hazai menedéke illatáért cikázva
csapong a hegy felett a pillangó, s lebegőben
könnyű parázs-barázdát szánt a kék levegőben
zafírszín sziromszárnya csillogó suhanása.

Forog, meging, rezeg, leng, köröz libegve-szállva,
kék fémpikkelye villan barlangba fényvetően,
napot rezegtet árnyas tornácon lebbenőben,
és szélbefoszló sóhajt érint a lepke szárnya.

Hol kínafa morajlik, hol susognak az indák,
a dombok sűrű lombján szikrát szökkentve ing át,
s a virágzó fasorra ezüstport hint a lepke;

győzelmes fénye csillan, míg glóriás-kevélyen
nyugodt kristályok tiszta vize felett a légben
selyemszárnyakkal illan, még árnyékot se vetve.