Rivera, José Eustasio: En un bloque saliente

En un bloque saliente de la audaz cordillera
el cóndor soberano los jaguares devora;
y olvidando la presa, las alturas explora
con sus ojos de un vivo resplandor de lumbrera.

Entre locos planetas ha girado en la esfera;
vencedor de los vientos, lo abrillanta la aurora,
y al llenar el espacio con su cauda sonora,
quema el sol los encajes de su heroica gorguera.

Recordando en la roca los silencios supremos,
se levanta al empuje colosal de sus remos;
zumban ráfagas sordas en las nubes distantes,

y violando el misterio que en el éter se encierra,
llega al sol, y al tenderle los plumones triunfantes
va corriendo una sombra sobre toda la tierra.

A merész Cordillera kiugró meredélyén
felséges keselyű fal jaguárt, nyeli-tépi,
majd zsákmányát felejtve, a magasságot kémli,
lángoló csillogású szemével messze nézvén.

Őrült planéták társa, kering az űr setétjén,
hajnal csillan nyomában, s az orkán el nem éri,
s míg zengő zuhanással a leget végigméri,
hősi melltollain nap tűzlángja gyúl, merész fény.

Emlékezik a sziklán a legmagasabb csendre,
majd órjás evezőkkel csapong, fölszáll kerengve;
a messzi fellegekből süket vihar sivít ki,

s ő titkot győz le, mely fönt éterbe zárva vár rég:
a napba ér föl, győztes mellkasát ráfeszíti,
s az egész földön átfut nagyhirtelen egy árnyék.