Ruiz, Juan: Jó szerelem könyve (423-456) (Libro de Buen Amor (423-456) in Hungarian)

[stanzas 423–456]

 

AQUÍ FABLA DE LA RESPUESTA

QUE DON AMOR DIÓ

AL ARÇIPRESTE

 

El Amor con mesura dióme rrespuesta luego:

"Arçipreste, sañudo non seas, yo te rruego,

Non digas mal d' amor en verdat nin en juego,

Ca á vezes poca agua faze baxar grand fuego.

 

Por poco maldezir se pierde grand amor,

De pequeña pelea nasçe un grand rrencor,

Por mala dicha pierde vassallo su señor;

La buena fabla sienpre faz' de bueno mejor.

 

Escucha la mesura, pues dexiste baldón,

Amenaçar non deve quien quier aver perdón,

Do byen eres oydo escucha la razón:

Ssy mis castigos fazes, non te dirá muger non.

 

Ssi tú fasta agora cosa non rrecabdeste

De dueñas é de otras, que dizes que ameste,

Tórnate á tu culpa, pues por ti lo erreste,

Porque á mí non veniste nin viste nin proveste.

 

Quesyste ser maestro ante que discípulo ser,

E non sabes mi manera syn la de mí aprender;

Oy' é leye mis castigos, é sabrás byen fazer:

Recabdarás la dueña, sabrás otras traer.

 

Para todas mugeres tu amor non conviene:

Non quieras amar duenas, que á ty non avyene;

Es un amor baldío, de grand locura viene,

Syenpre será mesquino quien amor vano tyene.

 

Sy leyeres Ovydio, el que fué mi criado,

En él fallarás fablas, que l' ove yo mostrado,

Muchas buenas maneras para enamorado:

Pánfilo é Nasón de mí fué demostrado.

 

Sy quisyeres amar dueñas ó otra qualquier muger,

Muchas cosas avrás antes á deprender,

Para que te ella quiera en amor acoger:

Sabe primeramente la muger escoger.

 

Cata muger donosa é fermosa é loçana,

Que non sea muy luenga, otrosí nin enana;

Sy podieres, non quieras amar muger villana,

Ca de amor non sabe é es como bausana.

 

Busca muger de talla, de cabeça pequeña,

Cabellos amariellos, non sean de alheña,

Las çejas apartadas, luengas, altas en peña,

Ancheta de caderas: esta es talla de dueña.

 

Ojos grandes, someros, pyntados, reluçientes,

E de luengas pestañas byen claras é reyentes,

Las orejas pequeñas, delgadas; paral' mientes

Sy há el cuello alto: atal quieren las gentes.

 

La naryz afylada, los dientes menudillos,

Eguales é bien blancos, un poco apretadillos,

Las ensías bermejas, los dientes agudillos,

Los labros de su boca bermejos, angostillos.

 

Su boquilla pequeña asy de buena guisa,

La su faz sea blanca, syn pelos, clara é lysa;

Puna de aver muger, que la veas syn camisa,

Que la talla del cuerpo te dirá esto á guisa.

 

Á la muger qu'enbiares, de ti sea parienta,

Que bien leal te sea, non sea su servienta,

Non lo sepa la dueña, porque la otra non mienta,

Non puede ser quien malcasa que non se arrepienta.

 

Puña en quanto puedas que la tu mensajera

Sea bienrrazonada, sotil é costumera:

Sepa mentir fermoso é siga la carrera,

Ca más fierbe la olla con la su cobertera.

 

Si parienta non tienes atal, toma d' unas viejas,

Que andan las iglesias é saben las callejas:

Grandes cuentas al cuello, saben muchas consejas,

Con lágrimas de Moysén escantan las orejas.

 

Son muy grandes maestras aquestas paviotas,

Andan por todo el mundo, por plaças é por cotas,

Á Dios alçan las cuentas, querellando sus coytas:

¡Ay! ¡quánto mal que saben estas viejas arlotas!

 

Toma de unas viejas, que se fasen erveras,

Andan de casa en casa é llámanse parteras;

Con polvos é afeytes é con alcoholeras,

Echan la moça en ojo é çiegan bien de veras.

 

É busca mesajera de unas negras pegatas,

Que usan muncho los frayres, las monjas é beatas:

Son mucho andariegas é meresçen las çapatas:

Estas trotaconventos fasen muchas baratas.

 

Do están estas mujeres muncho se van alegrar:

Pocas mugeres pueden dellas se despagar.

Porque á ty non mienta sábelas falagar,

Ca tal escanto usan, que saben bien çegar.

 

D' aquestas viejas todas ésta es la mejor;

Rruegal' que te non mienta, muéstrale buen amor:

Que muncha mala bestia vende buen corredor

É muncha mala rropa cubre buen cobertor.

 

Si dexier' que la dueña non tiene mienbros grandes

Nin los braços delgados, tú luego le demandes

Sy há los pechos chycos. Si dise sí, demandes

Contra la fegura toda, porque más çierto andes.

 

Si dis' que los sobacos tiene un poco mojados

É que há chycas piernas é luengos los costados,

Ancheta de caderas, pies chicos, socavados,

Tal muger non la fallan en todos los mercados.

 

En la cama muy loca, en la casa muy cuerda:

Non olvides tal dueña, mas della te acuerda:

Esto que te castigo con Ovidio concuerda;

É para aquesta cata la fyna avancuerda.

 

Tres cosas non te oso agora descobryr:

Son tachas encobiertas de mucho maldesir;

Pocas son las mugeres, que dellas pueden salyr:

Sy las dexiese yo, començaríen á rreyr.

 

Guárte byen que non sea bellosa nin barbuda;

¡Atal media pecada el huerco la saguda!

Sy há la mano chyca, delgada, bos aguda,

Atal muger, si puedes, de buen seso la muda.

 

En fin de las rrasones fasle una pregunta:

Si es muger alegre, de amor se rrepunta;

Si a sueras frías, ssy demanda quanto barrunta,

Al ome si dise sí: atal muger te ayunta.

 

Atal es de servir, atal es de amar:

Es muy más plasentera que otras en doñear;

Si tal saber podieres é la quesieres cobrar,

Fas mucho por servirla en desir é obrar.

 

De tus joyas fermosas cadaque dar podieres;

Quando dar non quesieres ó quando non tovieres,

Promete é manda muncho, mager non gelo dieres:

Luego será afusiada, fará lo que quesieres.

 

Syrvela, non te enojes, syrviendo el amor creçe;

El serviçio en el bueno nunca muere nin peresçe;

Sy se tarda, non se pierde, el amor nunca fallese:

Que sienpre el grand trabajo todas las cosas vençe.

 

Gradésçegelo mucho lo que por ti feziere,

Pongelo en mayor preçio de quanto ello valyere,

Non le seas rrefertero en lo que te pediere,

Nin le seas porfioso contra lo que te dixiere.

 

Requiere á menudo á la que bien quisieres,

Non ayas della miedo quando tienpo tovyeres,

Vergueña non te enbargue do con ella estodieres,

Peresoso non seas do buena haçina vyeres.

 

Quando la muger vee al peresoso covardo,

Dise luego entre dientes: "¡Oxte! ¡tomaré mi dardo!"

Con muger non t' enpereçes, non t'enbuelvas en tabardo,

Del vestido más chico sea tu ardit alardo.

 

Son en la grand peresa miedo é cobardía,

Torpedat é vilesa, ssusiedad é astrosya;

Por pereza perdieron muchos conpaña mía,

Por peresa se pierde muger de grand valya.

[423–456 stanzák]

 

Itt elmondja, hogy Don Ámor

miképpen válaszolt

az esperesnek

 

Ámor válaszolt nékem körültekintő szóval

felelvén: „Arcipreste, haraggal meg ne szólalj,

Ámorról ne mondj rosszat, játékból vagy valóban,

kevés víz elbír olykor nagy tűzzel, lángolóval.

 

Nagy szerelem egy szótól semmivé leszen itt,

kicsiny csatából gyakran nagy harag születik,

rossz szóval a vazallust ura elvesztheti,

a jó szó a jó dolgot még jobbá teheti.

 

Hallgasd feddő beszédem, gyaláztál engemet,

bocsánatot nem kaphat, rútul ki fenyeget,

figyelmezz igazamra, szavam szívedbe vedd,

ha tanácsomra hallgatsz, asszony nem mond nemet.

 

Ha ezidáig folyvást becsapott vak reményed,

dámák, kiket szerettél, mindegyik másoké lett,

nézz szembe tenhibáddal, hiszen tiéd a vétek,

nem jöttél hozzám szóval, tanácsomat se kérted.

 

Mester hogyan lehetne, ki nem vala tanítvány;

ki nem tőlem tanulja, a tudománya hitvány;

hallgasd, ismerd tanácsom, ne akadj fenn a titkán,

és tiéd lesz a dáma, méghozzá nem is ritkán.

 

Valamennyi asszonynak szerelmed nem való,

hölgyednek mi rossz volna, az tenéked se jó,

hasztalan szerelem lesz, esztelen és csaló,

szegény szerencsétlennek vigaszt sosem adó.

 

Ha Ovidiust nézed, kit hajdan én neveltem,

őnála megtalálod, mert mesterré lett ebben,

mily művészi fogások vannak a szerelemben,

Pamphilus s véle Naso oktatót talált bennem.

 

Ha egy dámát vagy bárkit megkíván a szíved,

tanulás nélkül nála semmire sem viszed;

hogy téged megszeressen, és légyen a tied,

sok közül bölcsen válassz, nem mindegy, melyiket.

 

Keress nemes, szép hölgyet, legyen szívednek tetsző,

se órjási, se törpe, ne legyen visszatetsző;

paraszti nőt ne válassz, olyan akár a teknő,

nem ért a szerelemhez, rusnya madárijesztő.

 

Termete legyen formás, feje legyen kicsinyke,

sárga haját fagyallal soha ne fényesítse,

legyen magas és hosszú szemöldökének íve,

fogja a haját kontyba: örüljön láttán híve.

 

Nagy, festett szemek, szépek, egyformán ragyogóak,

ívelt, hosszú szempillák, őrzői sok titoknak,

kicsiny, karcsú fülecskék, kik meghúzódtok oldalt,

egyenes és magas nyak: szerelemre való vagy.

 

Szépmetszésű orr, apró és rendezett fogacskák,

mind egyformák, fehérek, vágyainkat harapják,

oly élesek, az ínyük ugyancsak hibátlanság,

finom, vöröslő ajkuk gyönyörszép makacsság.

 

Szája, a szépformájú, legyen kecses, kicsinyke,

arca fehérlő, szőrszál el ne éktelenítse;

vesd rá szemed mezitlen, testétnek födje inge,

ekként vallja be titkát: rejtett hibája nincs-e?

 

A nő, kit hozzá küldesz, legyen rokonod néked,

hívségben váljon eggyé, nem ővele, de véled,

hiszen ha őhozzá húz, hazugul becsap téged;

nincsen, ki meg ne bánná, elkövetvén ily vétket.

 

Légy résen, hogy küldöncöd ügyes legyen, fúrfangos,

szépet miként hazudjon, nagyon is értsen ahhoz,

kitartóan kerítsen, sebesen érve parthoz,

lábos ha hamarabb forr, sikert is hamarabb hoz.

 

Ha rokonod nincs, küldjél virgonc vénasszonyt hozzá,

melyik az utcán koslat, vagy templomban zsolozsmáz;

nyakukban színes gyöngyök, tanácsuk is van sok száz,

elámítják a hölgyed, ő is gyöngyökben pompáz.

 

Mesterségüket értik e kóficlelkű lények,

terekre, otthonokba, mindenüvé betérnek,

Istennek panaszkodnak, kegyet őtőle kérnek,

jaj, mennyi rosszat tudnak ezek a gonosz vének!

 

Közülük válassz egyet, kik füveik kínálják

és házról házra járnak, a nevük szerint bábák,

púderral és festékkel elámítják a lánykát,

belévakul a szentem, ördög helyén is mást lát.

 

Mindegyik, mint a szarka, sötét ruhában jár ott,

őket papok, apácok körében sokszor látod,

pénzükért megdolgoznak, gyakorta éjszakázók,

teszik mi telik tőlük, ezek a zárdajárók.

 

Ahol ők jelen vannak, könnyen gyúl élvezet,

nincs dáma, aki tőlük találna menhelyet,

mondjál őnékik bókot, nem hazudnak neked.

ily vakító gyönyörtől bárki vakká leend.

 

A vének közül, íme, a legjobb itt emez,

nem hazudik tenéked, jó szerelmet szerez,

olykor a hitvány lóról kiderül, szélsebes,

ki ócska rongy alá bú, éjjel melege lesz.

 

Ha azt mondják, a hölgyed válla igencsak keskeny,

karja viszont túl vastag, hogy bizonyos légy ebben,

küldöncöd kérdezd, ő szól: «lapos mellű a lelkem»,

nézesd meg jól, hogy rútul ne járj a szerelemben.

 

Ha azt mondja, hónalja nedvezik egy kicsit,

lába szára nem hosszú, farából tűz hevít,

csípeje széles, apró láb rejti lépteit,

derekabb asszonynépre úgysem találsz te itt.

 

Ha eszelős az ágyban, de háztartásban józan,

meg ne feledkezz róla, én se hiába szóltam.

Ovidiusszal mondom, vele egybehangzóan,

küldd oda kerítődet, pendüljön húrja ottan.

 

Vagyon három dolog még, főlfedni nem merem,

rejtett tökéletlenség, mindhármat ismerem:

kevés asszony ment tőlük, ezt is beismerem,

elmondom, bár szavamból nevetség is legyen.

 

Óvakodj, ha az asszony szőrös avagy szakállas,

mert efféle rútságot csakis az ördög választ;

ha keze kicsi, vézna, ha hegyesnyelvű, szájas,

légy észnél, másikhoz menj, ezzel esztelen hál csak.

 

Legvégül, így tanítlak, néki egy kérdést tégy fel,

vidám asszonyod lesz-é, vágyaktól hevül éjjel;

ha férje szavát hallja, szól veríték hevével,

szavadra igent mond csak, magadnak ilyet képzelj.

 

Szolgálatodra lészen, szerelem azt teszi,

hízelkedésben fürgébb, kedvedet keresi;

te szíved vidámuljon, ha megszerezheti,

tettekkel, beszédekkel híven szolgálj neki.

 

Küldjél őnéki ékszert, ékszered ha vagyon;

ha nincs, ígérd, hogy küldesz, ha leend alkalom,

ne bánj igésetekkel sohasem fukaron;

bízik benned, szép teste nem marad ugaron.

 

Amit teérted tenne, köszönd meg néki százszor,

mondd akkora értéknek, milyenre nem is vágyol,

sose alkudozz véle, találjon rád akárhol,

és sose fogadd gőggel, feddő szava ha rád szól.

 

Viszontszeret ezerszer, ha vágyad elégséges,

ne félj rögtön szeretni, mikor csak lehetséges:

legyél vele akárhol, szégyent sohase érezz,

ne lustálkodj, ha kéri, magadat sose kéresd.

 

Mikor hölgyed azt látja, hogy lusta vagy és gyáva,

a szót foga közt szűri: «Eridj! Te istenátka!»

Asszonnyal ne légy lusta, előle ne bújj ágyba,

ki hálni vele készül, bőre legyen ruhája.

 

Vagyon nagy lustaságban ijedelem, mihaszna

gyávaság, ügyetlenség, rettenetes miazma;

elvesztik szövetségem, lustaságnak mi haszna,

drága hölgy elveszítvén, lustaságnak miatta."