Salinas, Pedro: Perdóname Por Ir Así Buscándote...

Perdóname por ir así buscándote

tan torpemente, dentro

de ti.

Perdóname el dolor alguna vez.

Es que quiero sacar

de ti tu mejor tú.

Ese que no te viste y que yo veo,

nadador por tu fondo, preciosísimo.

Y cogerlo

y tenerlo yo en lo alto como tiene

el árbol la luz última

que le ha encontrado al sol.

Y entonces tú

en su busca vendrías, a lo alto.

Para llegar a él

subida sobre ti, como te quiero,

tocando ya tan sólo a tu pasado

con las puntas rosadas de tus pies,

en tensión todo el cuerpo, ya ascendiendo

de ti a ti misma.

Y que a mi amor entonces le conteste

la nueva criatura que tú eres.

Kutatlak téged önmagadban és oly

ügyetlen, ezt bocsásd meg

nekem.

S a fájdalmat is néha megbocsásd,

hisz jobbik énedet

vágyom kifejteni.

A mélyvizekből a te kincsedet -

látom, még ha te észre sem veszed,

megragadom,

fölmutatom, mint ahogy a fa lombja

a végsőt lobbanó fényt,

a maradék napot.

S utána te

akkor útnak eredsz, föl a magasba,

s elérni önmagad

fölé emelkedsz, ahogy én szeretlek,

már nem is érinti többé a multat

egyedül csak rózsás lábujjhegyed,

egész tested feszítve fölszállsz

magadtól önmagadhoz.

Szerelmemnek legyen visszhangja akkor,

akivé lettél, az az új lény.