Silva y Mendoza, Diego de: Melyben a mennybolt csillagait számlálja (Una, dos, tres estrellas… in Hungarian)

Una, dos, tres estrellas, veinte, ciento,

mil, un millón, millares de millares,

¡válgame Dios, que tienen mis pesares

su retrato en el alto firmamento!

Tú, Norte, siempre firme en un asiento,

a mi fe sera bien que te compares;

tú, Bocina, con vueltas circulares,

y todas a un nivel, con mi tormento.

Las estrellas errantes son mis dichas,

las siempre fijas son los males míos,

los luceros los ojos que yo adoro,

las nubes, en su efecto, mis desdichas,

que lloviendo, crecer hacen los ríos,

como yo con las lágrimas que lloro.

Egy, kettő, három csillag, húsz meg ötven

meg száz, ezer, millió, ezrek ezre;

bánatom arcképei, istenemre,

fönn ragyogtok a mennyei ködökben.

Sarkcsillag, állhatatos égi őrszem,

te hasonlítasz töretlen hitemre;

te meg, Kürt, körkörös igád viselve

kínom mása vagy örök börtönödben.

A bolygó csillag - bolygó boldogságom,

az állhatatos - képe a bajoknak,

a fényes - a legfényesebb tekintet,

s felhő az én nagy boldogtalanságom,

M esővel árasztja a folyókat,

mint én könnyel patakját könnyeimnek.