This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sucre, José Antonio Ramos: El bejín

Portre of Sucre, José Antonio Ramos

El bejín (Spanish)

Yo vivía a la sombra de una iglesia en la ciudad devota. El aire de un cielo desvanecido soliviantaba el polvo y lo difundía en el ámbito severo.
Yo me encenagaba en los placeres de una vida libre y perdía el sentido sorbiendo a solas un licor depravado.
Yo pertenecía a una fraternidad de pillos y me criaba y me servía de su renombre. No conseguí desempeñarme con lucimiento y refería gatadas, robos pusilánimes.
El más fiel de mis compañeros me dirigió en el asalto de un palacio. La aventura se convirtió en mi arrepentimiento y en la pérdida de su vida. Fue precipitado desde un ventanal.
Yo recogí en mi desván, esa misma noche, un niño lacerado. Me llamaba soplando hipos y zollipos de lástima y consuelo. Yo maldije sus ojos redondos y su nariz de cigüeña. Su cabeza era un monte de pelo contumaz.
Me esforcé en facilitar su vida y en prosperar su infancia y lo rodeaba con la solicitud de un filántropo. Me enfadó con su voracidad y su carácter espinoso y lo despedí llenándolo de golpes.
El atropello de mi impaciencia trajo, según mis conjeturas, un desenlace rápido. Yo porfío en sustentar la identidad del amigo frecuente con el niño perverso.
Mi captura por los ministriles de la justicia sobrevino el día siguiente de mi rabia. Fui instado a la confesión por medio del azote y de la rueda. El cirujano me retiró de la cámara del suplicio cuando el síncope amenazaba la muerte.
El juez deslizó a compadecerme y festejó el auxilio de una persona en el descubrimiento de mi celda. Reprodujo el ademán y los hábitos de mi consejero de antes.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://www.poeticous.com

A forrófejű (Hungarian)

A szent városban egy templom szomszédságában éltem. Az elmosódott égen szél kélt, fellázította a port és szétszórta a templom előterében.
A szabad élet örömeibe hulltam. Romlott szeszt vedeltem - magamban; így vesztettem el józan eszemet.
Csibészek baráti társaságához tartoztam. Hírükön nevelkedtem, nimbuszukat felhasználtam. Nem voltam valami fényes; csip-csup lopásokkal, apró csínytevésekkel dicsekedhettem csak.
Leghűségesebb társam látott el tanácsokkal egy palota megtámadásában. A kaland nekem bűnbánatot, társamnak halált hozott. Letaszították egy ablakból.
Még azon az éjjelen padlásomra vittem egy szerencsétlen kisfiút. Csuklások, panaszos sírás közepette hívott. Átkoztam kerek szemeit és gólya-orrát. Feje makacs, hatalmas hajtömeg volt.
Megpróbáltam könnyebbé tenni éltét, virágbaborítani gyerekkorát, s emberbaráti figyelmességgel vettem körül. Mohóságával és tüskés természetével azonban megharagított.
Ezért elagyabugyáltam és kirúgtam. Hebehurgya türelmetlenségem -feltételezésem szerint- gyors végkifejletbe torkollott. Leszögezem, hogy a züllött gyerekkel közeli baráti kapcsolatom volt.
A törvényszéki szolgák a haragom kitörése utáni napon fogtak el. A vallomásra korbáccsal és kerékkel kényszerítettek. Az orvos - mikor az ájulás már halállal fenyegetett - visszahozott a gyötrelmek tornácáról.
A bíró végül is megszánt, s egy bizonyos személyről lelkendezett, aki segített cellámat felfedezni. Az elbeszélésből régi tanácsadóm szokásaira és gesztusaira ismertem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationU. Gy.

minimap