Teillier, Jorge: Aranykor (Edad de oro in Hungarian)

Un día u otro
todos seremos felices.
Yo estaré libre
de mi sombra y mi nombre.
El que tuvo temor
escuchará junto a los suyos
los pasos de su madre,
el rostro de la amada será siempre joven
al reflejo de la luz antigua en la ventana,
y el padre hallará en la despensa la linterna
para buscar en el patio
la navaja extraviada.
 
No sabremos
si la caja de música
suena durante horas o un minuto;
tú hallarás –sin sorpresa—
el atlas sobre el cual soñaste con extraños países,
tendrás en tus manos
un pez venido del río de tu pueblo,
y Ella alzará sus párpados
y será de nuevo pura y grave
como las piedras lavadas por la lluvia.
 
Todos nos reuniremos
bajo la solemne y aburrida mirada
de personas que nunca han existido,
y nos saludaremos sonriendo apenas
pues todavía creeremos estar vivos.

Egy szép napon
mind boldogok leszünk.
Én is szabad leszek
árnyamtól és nevemtől.
Aki félt egykoron,
övéi közt hallgatja békén
anyjának lépteit,
a Kedves arca ifjú marad örökre
az ablak ódon fényében ragyogva,
s az apa a kamrában megleli majd a lámpást,
hogy az elveszett beretvát
az udvaron megkeresse.
 
Nem is tudjuk majd,
hogy a zenedoboz
egy percig játszik-e vagy órákon át;
megleled - nem is lepődsz meg
az atlaszt, mely fölött idegen országokról álmodoztál,
kezedben tartasz
egy halat szülőfalud folyójából,
és a Kedves felnyitja szemét
és újra tiszta és Komoly lesz,
mint az eső mosta kövek.
 
Mind együtt leszünk megint
a sohasem létezettek
ünnepélyes, unott tekintete alatt,
és üdvözöljük egymást csöpp mosollyal,
hisz mind azt hisszük majd, hogy élünk.