Trapiello, Andrés: Para un combatiente del Ebro
|
Para un combatiente del Ebro (Spanish)A Soledad “Un instante de azul es más que un alma”
¿Qué sabemos nosotros de los viejos caminos llenos de barro y lodo? ¿Qué podemos nosotros recordar de la pasada guerra, de esos pueblos pequeños rodeados de viñas? ¿De esos bailes de pueblo sobre las verdes eras y a la luz del carburo, cuando el sagrado azul, el azul del crepúsculo se queda entre las tumbas, viejas y abandonadas?
Otoño, otoño mío, ¿Qué sabemos nosotros de la guerra? Dime por qué el azul, sagrado azul, es el color de los que nunca vuelven, de aquellos que partieron una mañana antigua por los viejos caminos llenos de barro y lodo.
|
Egy ebrói harcoshoz (Hungarian)Soledadnak „Egy pillanat több, mint egy lélek"
Ugyan mit is tudunk mi latyakos, csupa kátyú, vénséges vén utakról? Ugyan mire emlékezhetünk vissza az elmúlt háborúból, az aprócska falvakból, köröskörül szőlőkkel? A falusi táncokból a zöld szérűskertekben karbidlámpa fényénél, amikor a szent kékség, az alkonyulat kékje lenyugszik vén sírok közt, elhagyott temetőben?
Őszidő, őszidőm ez. Ugyan mit tudunk mi a háborúról? Mondd el, miért a kék, a megmentő kék azok színe, kik sosem térnek vissza, akik úgy nekivágtak egy régen volt reggelben latyakos, csupa kátyú, vénséges vén utaknak.
|
