This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vallejo, César: Trilce LXIII

Portre of Vallejo, César

Trilce LXIII (Spanish)

Amanece lloviendo. Bien peinada
la mañana chorrea el pelo fino.
Melancolía está amarrada;
y en mal asfaltado oxidente de muebles hindúes,
vira, se asienta apenas el destino.

Cielos de puna descorazonada
por gran amor, los cielos de platino, torvos
de imposible.

Rumia la majada y se subraya
de un relincho andino.

Me acuerdo de mí mismo. Pero bastan
las astas del viento, los timones quietos hasta
hacerse uno,
y el grillo del tedio y el jiboso codo inquebrantable.

Basta la mañana de libres crinejas
de brea preciosa, serrana,
cuando salgo y busco las once
y no son más que las doce deshoras.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.paginasdelperu.com

LXIII (Esővel jön...) (Hungarian)

Esővel jön a hajnal. A reggel, a lenyalt hajú,
finom hajszálakat csurgatva ébred.
Láncon a mélabú;
és hindu bútorok rosszul aszfaltozott nyugatján
elfordul és beilleszkedik, úgy ahogy, a végzet.

Nagy szerelemtől szívtelen havasi rétek
platina mennye fenekedve kancsít
a nem-lehetre.

Kérődzik a karám s rangjára maga a tanú
egy andokbeli nyerítéssel.

Emlékszem én magamra. De bőven elég
a szél lapátja s a lassúdad kormánykerék,
míg be nem állnak a végső irányba,
s a tücskös unalom a púpos és rendületlen könyökkel.

Elég a reggel lobogó sörénye,
a gyantával remek, a hegy szülötte,
mikor elindulok a tizenegy felé
és ott áll az idő tizenkét óra nélkül.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationO. O.

minimap