This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Varela, Blanca: Angelus keringőben (Vals de ángelus in Hungarian)

Portre of Varela, Blanca

Vals de ángelus (Spanish)

Ve lo que has hecho de mí, la santa más pobre del museo, la de la última sala, junto a la letrinas, la de la herida negra como un ojo bajo el seño izquierdo.
 
Ve lo que has hecho de mí, la madre que devora a sus crías, la que se traga sus lágrimas y engorda, la que debe abortar en cada luna, la que sangra todos los días del año.
 
Así te he visto, vertiendo plomo derretido en las orejas inocentes, castrando bueyes, arrastrando tu azucena, tu inmaculado miembro, en la sangre de los mataderos. Disfrazado de mago o proxeneta en la plaza de la Bastilla - Jales te llamabas ese día y tus besos hedían a fósforo y cebolla. De general en Bolivia, de tanquista en Vietnam, de eunuco en la puerta de los burdeles de la plaza México.
 
Formidable pelele frente al tablero de control; grand chef de la desgracia revolviendo catástrofe en la inmensa marmita celeste.
 
Ve lo que has hecho de mí. Aquí estoy por tu mano en esta ineludible cámara de tortura, guiándome con sangre y con gemidos, ciega por obra y gracia de tu divina baba.
 
Mira mi piel de santa envejecida al paso de tu atiento, mira el tambor estéril de mi vientre que solo conoce el ritmo de la angustia, el golpe sordo de tu vientre que hace silbar al prisionero, al feto, a la mentira.
 
Escucha las trompetas de tu reino. Noé naufraga cada mañana, todo mar es terrible, todo sol es de hielo, todo cielo es de piedra.
 
¿Qué quieres de mí? Quieres que ciega, irremediablemente a oscuras deje de ser el alacrán en su nido, la tortuga desollada, el árbol bajo el hacha, la serpiente sin piel, el que vende a su madre con el primer vagido, el que solo es espalda y jamás frente, el que siempre tropieza, el que nace de rodillas,
elviperío, el potroso, el que enterró sus piernas y está vivo, el dueño de la otra mejilla, el que no sabe amar como a sí mismo porque siempre está solo.
 
Ve lo que has hecho de mí. Predestinado estiércol, cieno de ojos vaciados.
 
Tu imagen en el espejo de la feria me habla de una terrible semejanza.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://docs.google.com

Angelus keringőben (Hungarian)

Lássad, mi lettem általad: a múzeum legnyomorultabb boldogasszonya, ki az utolsó teremben áll, az illemhely közelében, s fekete sebhelye mint szem, olyan a bal melle alatt.
 
Lássad, mi lettem általad: gyermekeit faló anya, könnyeit emésztő, könnyein magamagát hízlaló, de kinek minden holdállásra el kell vetélnie, s ki az év minden napján folyatja vérét.
 
Úgy láttalak, amint olvasztott ólmot öntesz az ártatlan fülekbe, bikákat herélsz, meghurcolod liliomod, szeplőtelen feled a vágóhidak vérében. Mágusnak, stricinek öltöztél a Bastille téren Jules-nek nevezted magad ezen a napon és foszfortól, hagymától bűzlöttek csókjaid. És öltöztél tábornoknak Bolíviában, harckocsizónak Vietnamban, eunuchnak a México tér bordélyházainak kapujában.
 
Iszonyatos szalmabáb a vezérlőpult előtt, balvégzet nagyfőnöke, katasztrófákat forralsz az égbolt mérhetetlen üstjében.
 
Lássad, mi lettem általad. Itt állok kezed ügyében, a feltörhetetlen kínzókamrában, és vérzem és sóhajtozom, és vak vagyok isteni nyálad miatt és kegyelméből.
 
Nézd meg szentasszony-bőrömet, mely megvénült leheletedtől, nézd hasam terméketlen dobját, mely csak a szorongás ritmusát ismeri, a te hasad tompa rohamát, mely a foglyot sziszegni, elvetélni, hazudni kényszeríti,
 
Hallgasd birodalmad harsonáit. Noé hajót tör minden reggelen, valamennyi tenger iszonyú, valamenynyi nap jégből van, és kőből valamennyi ég.
 
Mit akarsz még tőlem? Azt, hogy vakon, menthetetlenül sötétségbe taszítva ne legyek többé résbe bújt skorpió, páncélja-fosztott teknősbéka, fejsze alá vetett faderék, megvedlett. kígyó, olyan, aki első nyöszörgésével eladja anyját, akit mindig hátban látni, sohasem szemben, aki bukdácsol szüntelenül, aki térden állva születik, méregbe mártott nyelvű, akinek sérve van, csonka-bonka, aki a tagjait eltemette, és ő maga él, aki másik orcáját is odatartja, s aki mindig egyedül lévén csak önmagát szeretheti?
 
Lássad, mi lettem általad: eleve elrendelt trágya, kikotort zsilipek iszapja.
 
Képed a vásár tükreiben iszonyú hasonlóságról árulkodik.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. Gy.

minimap