Vega, Lope de: Lenóra és a bolha (La pulga falsamente atribuida a Lope in Hungarian)

Picó atrevido un átomo viviente

los blancos pechos de Leonor hermosa,

granate en perlas, arador en rosa,

breve lunar del invisible diente.

Ella dos puntas de marfil luciente,

con súbita inquietud bañó quejosa,

y torciendo su vida bulliciosa,

en un castigo dos venganzas siente.

Al expirar la pulga, dijo: "¡Ay, triste,

por tan pequeño mal dolor tan fuerte!"

"¡Oh pulga!", dije yo, "dichosa fuiste!

Detén el alma, y a Leonor advierte

que me deje picar donde estuviste,

y trocaré mi vida con tu muerte".

Lenóra szép kebléhez, a fehérhez

osont s belémart egy szárnyas moszat,

koráll a gyöngy közt, rózsás kárhozat,

parányi seb, csöpp fog harapta, véres.

Az két köröm közt - kagylókkal felér ez -

szisszenve nyomta szét a torkosat,

s míg kínok közt kimúl az áldozat,

egy büntetésben dupla bosszút érez.

„Jaj nékem", szólt a bolha meghalóban.

„Egy kis szúrásért ennyi fájdalom!"

S én szóltam: „Bolha! Jól jártál valóban!

Tartsd vissza lelked s kérd meg angyalom:

Fekhessem én, hol sírod te találod

s ihol van éltem, add érte halálod!"