Vicente, Gil: Muy serena está la mar

Muy serena está la mar,

¡a los remos, remadores!

¡Esta es la nave de amores!

Al compás de las serenas

cantarán nuevos cantares,

remaréis con tristes penas

vuesos remos de pesares;

teméis suspiros a pares

y a pares los dolores:

esta es la nave de amores.

Y remando atormentados,

hallaréis otras tormentas

con mares desesperados

y desastradas afrentas;

ternéis las vidas contentas

con los dolores mayores:

esta es la nave de amores.

De remar y trabajar

llevaréis el cuerpo muerto,

y al cabo del navegar

se empieza a perder el puerto;

aunque el mal sea tan cierto,

¡ a los remos, remadores!

¡ Esta es la nave de amores!

Derűs a tenger igen,

evezősök, evezőre!

Gyönyör bárkája, előre!

Derűs habon szállva szálltok,

pántliktátok szárnyaló dal,

meríttek bánat-lapátot

mondhatatlan fájdalommal,

párosával száll a sóhaj

páros kínban mindörökre:

gyönyör bárkája, előre!

Vihar-űzötten evezve

juttok újabb viharokba,

kétség tengerébe veszve,

gúnyos és gonosz habokba;

boldog is lesz az az óra,

édes a fájdalom tőre:

gyönyör bárkája, előre!

Nyögvén láncot és padot

megtöretik a törődött,

véget érvén utatok

elmerül majd kikötőtök;

legyen bár e baj öröklött,

evezősök, evezőre!

Gyönyör bárkája, előre!