Vicente Aleixandre, Merlo: Corazón negro

Corazón negro.

Enigma o sangre de otras vidas pasadas,

suprema interrogación que ante los ojos me habla,

signo que no comprendo a la luz de la luna.

Sangre negra, corazón dolorido que desde lejos la envías

a latidos inciertos, bocanadas calientes,

vaho pesado de estío, río en que no me hundo,

que sin luz pasa como silencio, sin perfume ni amor.

Triste historia de un cuerpo que existe como existe un planeta,

como existe la luna, la abandonada luna,

hueso que todavía tiene un claror de carne.

Aquí, aquí en la tierra echado entre unos juncos,

entre lo verde presente, entre lo siempre fresco,

veo esa pena o sombra, esa linfa o espectro,

esa sola sospecha de sangre que no pasa.

¡Corazón negro, origen del dolor o la luna,

corazón que algún día latiste entre unas manos.

beso que navegaste por unas venas rojas,

cuerpo que te ceñiste a una tapia vibrante!

Fekete szív.

Idegen, elmúlt életek rejtvénye, vére,

szemeim előtt hangzó leghatalmasabb miért,

jel, amit a hold fényében a tágranyilt szem nem ért.

Fekete vér, fájdalmas szív, messziről indítod útnak

bizonytalan lüktetéssel, meleg áramlatokkal;

nyár súlyos párája, folyó, melybe belehullok,

fény nélkül suhan az ár, illat és szerelem nélkül, mint a csend.

Egy test szomorú története ez, egy testé, mely úgy él, mint a bolygó,

mint a hold, a hold, melyet a mindenség elhagyott már.

Csupa csont test: húsok emléke a csonton.

Itt, itt a földön feküdve, a gyér sás közt,

a zöld jelen közé, a mindig friss közé ledülve

látom, hogy minden bánat, árny, nedv, megtörő színek üdve,

a vér örök magányos gyanúját figyelem.

Fájdalomból vagy holdból született fekete szív.

Te szív, mely egykor két kéz között dobogtál,

te csók, mely ott hajóztál a vörös vérerek között,

te test, mely ráfonódtál egy remegő sövényre.