Zenea, Juan Clemente: Egy fecskelányhoz (A une golondrina in Hungarian)
A une golondrina (Spanish)Mensajera peregrina que al pie de mi bartolina revolando alegre estás, ¿de do vienes, golondrina? Golondrina ¿a dónde vas?
Has venido a esta región en pos de flores y espumas, y yo clamo en mi prisión por las nieves y las brumas del cielo del Septembrión.
¡Bien quisiera contemplar lo que tú dejar quisiste; quisiera hallarme en el mar, ver de nuevo el Norte triste, ser golondrina y volar!
Quisiera a mi hogar volver, y allí, según mi costumbre, sin desdichas que temer, verme al amor de la lumbre con mi nińa y mi mujer.
Si el dulce bien que perdí contigo manda un mensaje, cuando tornes por aquí, golondrina, sigue el viaje, y no te acuerdes de mí.
Que si buscas, peregrina, do su frente un sauce inclina, sobre el polvo del que fue, golondrina, golondrina, no lo habrá donde yo esté.
No busques volando inquieta, mi tumba oscura y secreta. Golondrina ¿no lo ves? En la tumba del poeta no hay un sauce ni un ciprés.
|
Egy fecskelányhoz (Hungarian)Kósza vándor, hir kerepje, tömlöcömre térsz repesve, s víg-csapongón tovaszállsz. Honnan jössz te, kicsi fecske? Kicsi fecske, hova szállsz?
Vadvíz nyomán vagy te itt, hol virág nyílt, ott jövél meg, börtönömben én pedig vágyom Észak zord egének havait és ködeit.
Úgy szeretném látni bár mind, mit átszel szárnyad útja, hol fürösztne tengerár, bús Északom látni újra, s szállnék, mint a fecske már.
Vágyom látni tűzhelyem, s ott, mint szoktam, egykor régen, hol nincs nyomor s félelem, szeretet hő fénykörében látni lányom s hű nejem.
Hírt ha küld egy üzenetet vesztett édes sok javamról, térültödben, teveled - repülj, fecském, csak csatangolj, ne szánj, hagyj itt engemet.
Kósza vándor, visszaszállva, ha keresnéd, múlt porára fűzfa hol hajt fürtcsomót, fecskelányka, fecskelányka, hol sínylék, nem lelsz te ott.
Ne keresd hát vad-suhamlón titkos, éjszín síri hantom. Fecskelányka, látod-e, költőt rejtő puszta halmon nincs ciprus se, fűzfa se.
|