Alver, Betti: Küldetés (Läkitus in Hungarian)

Kui homme-ülehomme vajaks
kottpime öö
sind
eluande
alandajaks -

 või käsib äkki
 uus aastasada
 sind
 kivikõrbes
 kummitada –

ja sina, sina
kui äraneetu
viid elusõna
läbi aja –

 siis meenuta ka meid.
 Siin tähel
 sa oled lummatud.
 Ja luuletaja.

Ha a mélysötét éjszaka, meglehet,
holnap vagy
holnapután
állattá
aláz tégedet –

 vagy akár
 az új évszázad
 mint
 kis legyet
 kőbe zárhat –

és te, te, mint
kire hat varázs
viszed az időn át
az élet szavát,

 ott, a csillagon
 miránk is emlékezz
 te, kit magával ragadt
 a költészet.