Kangro, Bernard: Pärast surma

Matke mind sinna maha,
kuhu altarituled
paistavad kiriku taha.
Matke mind sinna maha!

Haud tehke tasaseks päält,
kalmule ühtegi puud
ärge mind varjama pange.
Kuulen siis kellade häält
kajamas üle hange,
kuulen siis kellade häält
läbi suvede kuuma.

Lamades mulla all
ikka mu süda ihkab
tabada elu tuuma:
pärast surmagi armub,
pärast surmagi vihkab.
Miljoneid hobusekapju
trambib üle mu haua.
Kummuli vastu mulda
tuhandeid sõitjaid vajub.

Vaatan neid kaua ja kaua,
kuni võõradki näod
hoopis omaseks saavad,
kuni viimnegi raas
nendest jäädavalt hajub.

Eemal kuid kohiseb laas,
kukuvad sinised käod,
hirmunult kuulavad haavad.

 
Reheahi, 1939

Oda temessetek,
templom mögé, hol az oltár
kiszüremlő fénye remeg;
oda temessetek!

Föld-színe legyen a hant,
fejemnél fa ne álljon,
árny ne borítsa álmom.
Elég nekem, ha zeng a harang
a tél sivatagának;
elég nekem, ha zeng a harang
a remegő-forró nyárnak.

A föld alatt pihenve sem
csitíthatom el szivem...
Sóvárog életet!
Csupa szerelem,
csupa gyűlölet.
Lópaták milliói
dobognak sírom felett;
útonjárók ezrei
dőlnek végig rajta.

És nézek hosszasan
a sok idegen arcra,
s mind ismerősre vált át,
amíg szét nem pereg
végső morzsájuk is.

És odébb: zúg a rengeteg;
a kék kakukkok énekét
rémülten hallgatják a nyárfák.