Rummo, Paul-Eerik: Koer oli ketis aiateibas

Koer oli ketis aiateibas
haukus möödujatelt leiba.

Kahekaupa mööda läksid tüdrukud ja poisid,
teineteise kaela ümbert kinni nemad hoidsid.

Poisid olid maiad ja plikad olid maiad
nosisid nohinal sarvesaia.

Üleõla penilegi palakesi viskasid et säh sina pealegi,
küll meile jätkub ikkagi.

Enne veel kui koeral said otsa need koorikud,
said nendest tüdrukutest poiste noorikud.

Leivad ühes kapis ja põrsad ühes sulus.
Koer see juba uusi ulus.

A kutyát láncra verték a kerítéskaróhoz.
Kenyérért ugatott az arrahaladókhoz.

Elmentek párosával leányok és legények,
egymás nyakát ölelve, vidáman mendegéltek.

Vidámak voltak mind, fiatalok, falánkok,
majszoltak fehér kiflit a legények, a lányok,

dobtak vállukon át a kutyának, hamis
Mosollyal: no egyél, jut is, meg marad is.

És mire a kutya fölfalta mind a kiflivéget,
már lagzit ültek a lányokkal a legények.

A kenyér közös polcon. Egy jószág, egy akol.
A kerítésnél új kutya csahol.