This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Under, Marie: Lapsehukkaja

Portre of Under, Marie

Lapsehukkaja (Estonian)

Kuhu panen, kuhu panen ma su nüüd?
Sünnisärgiks selga said ju surirüüd.

Althõlmalapseks sündind, ilma meelest väär,
kõvasti su külge kasvand minu süameäär.

Juba kolmat õhtut valgma pardal käin:
ikka ma ei raatsind, kas siis täna täin?

Haarvamalt kui seni lookleb lainte kään.
Kaugemal kui seni seisatama jään.

Küllap sinu poole kisub vete kiim.
Suru suu mu rinda: soojalt voolab piim.

Ära, ära pelga nõnda, sule laug:
alles kaugel lukmeid lõgistamas haug

*

Kassivarbail läen, tee viiru-kuuru viiv.
Miks see nõnda vilgub sammes ajuliiv?

Kuidas üle perve ajab vahukikk.
Peaksime küll koju, aga tee on pikk.

Haliseb sääl kõrkjas kulakudulind?
Nuuksud mulle põue, nutad taga mind?

Oleks minu teha: mulle näpuviluks
jääksid, maalutada, lustiks, silmailuks.

Ketraksin sull' kuueks lambatäie lõnga,
sivvukirja kaelusveer ja käiste ümber rõnga.

Paneksin su magamagi sula villa vakka,
ega külm siis sõrmedesse, varvastesse hakka.

Nüüd sust mulle ainult nutujätk,
kähar lainehari, see su õõtsukätk.

Kõõritavad, meelitavad lained meeled pääst
kisuvad su küpsiküüsi minu käest.

*

Näkiks hakka suurena, mull' näitu jaaniööl,
roosad konnakarbid kaelas, vesikupud vööl.

Ootes mind käid öösi rannal: roheline juus,
nutuvõru huulil, kalakõned suus.

Sinine sul seljas jakk ja jalas verev sukk,
näolt nii kannatlik ja kaunis nagu vahanukk.

Või sa jätad päisipäeval oma märja haua:
tõllas sõidad rannikul kui uhke proua.

Meelitad kõik kaisulapsed mesikeeli ligi:
et saaks kätte, kätte maksta ükskord ometigi.

*

Sidusin su mähkmepaelad kõõnusse ja tanu
koonu alla kõvasti, et külm ei pääseks manu,

et ei torgiks kaenlaalust ogalik, ei kiisk,
ainult uibuõielist näokest kataks hõbepiisk.

Põlvili siin seisan roos, kus kiiksub puik,
kuni tuleb, kaasa viib su valge luik.

Panen siia paguvette sinu vaikselt maha,
taevast kukub lauge pääle tähti hõberaha.

Mere sinikirstu sinu igaveseks lukku.
Pea su pika habemega katab Une-Uku.

Varjab sinu silmakesi täiskuu kuldne kaap.
Aga mis siis minust, mis siis minust saab?

*

Aga verre oli jäänud leinavalu pära:
ei ta tundnud toidust maiku, oli unest ära.

Akna all ja ukse taga kostis hale nuuks:
tuulgi, tuulgi oli saanud appihüüdvaks suuks.

Paljaid palarutus jalgu lõikas luitekaer,
eest säält kostis üha nutt ja tagant aeva naer.

Kolmat ööd nii mererannal kurtmas käis,
laineist lapse käsivarsi tõusvat näis.

"Tulen, tulen!" Äkki oli temas rõõm ja hoog:
veest käis läbi värahtus - ja pooleks murdus voog.

Hommikul, kui noodamehed tulid püügihoos,
leiti liivakult nad kahekesi koos.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.ut.ee

Gyermekgyilkos (Hungarian)

Hová tegyelek? Hová tegyelek most?
Legelső inged lesz szemfödeled most.

Vadhajtás, fattyú - csak így emlegetnek -
Nekem szívemhez nőttél, te kedves!

Lesem az öblöt, harmadiktízbe:
eldobjalak hát? bele a vízbe?

Feléd kúszik a hullám egytől egyig -
Állok a parton, messzebb, mint eddig.

A tenger vágya feléd özönlik.
Mellemből szádba meleg tej ömlik.

Ne félj, kicsikém, ereszd le pillád:
csuka csúf szája nem tátog itt rád.

*

Mint macska lépek, az út girbe-gurba
Lent a homok is mintha jajdulna.

Meredek partra zúdul a tajték.
Hazamennék, s a kín tovább hajt még.

Nádityúk vartyog, elhallgat aztán.
Mért sírsz mellemen? Engem siratsz tán?

Játszani véled: nincs szebb öröm. ennél -
Hát ha maradnál... s szemem fénye lennél.

Bárány gyapjából szőnék ruhát néked,
ujját és nyakát kihimezném szépen.

Tiszta gyapjúba raknálak, ha alszol:
kezed, lábad ujját óvnám a fagytól.

De hát a víz szemet vetett rád:
tarajos hullám lesz a te dajkád.

A kapzsi tenger elvisz, tudom jól:
foggal, körömmel kitép karomból.

*

Szent Iván éjjelén tündérként jöjj fel,
rózsás kagyló-nyaklánccal, bugyborék-övvel.

Rajtad kék kabát, piros harisnya,
viaszbáb orcád bánattal borítva.

Hullámzöld hajad széthull ziláltan,
ajkad reszket, hal-beszéd szádban.

Néha még nappal is felmerülsz te,
büszke úrnőként hintóban ülve.

Gyereket ha látsz, hintódba csalod,
hogy mégis bosszút, bosszút állj valahogy.

*

Megkötöttem szalagokkal főkötőd és pólyád:
a hidegtől, a vizektől fejed, tested óvják.

Tüskés süllő meg a sügér hónaljon nem szúr,
ezüst csepp csak almavirág arcocskádra hull.

Ahol várok térden állva, zizereg a nád -
jön a hattyú nemsokára, az viszen tovább.

Sekély vízre teszlek szépen, rádesik egy fényfolt,
szempilládra ezüst pénzét hullajtja az égbolt.

Kék üvegkoporsóba zár örökre a tenger,
Álom-Öreg szakálla beföd sűrű csenddel.

Szemecskédre árnyat vet a hold arany kalapja.
De velem, de velem mi lesz, egek atyja!

*

Vérében megmaradt a gyász sötét nyoma:
éhezik és virraszt, szeme jár tétova.

Ablak alatt zokogást hall... ajtó mögött... ismét:
a szél is, a szél is üvölti: segítség!

Sás megvágja, vére kicsorran,
sírást hall innen, nevetést onnan.

Harmadik éje járja a partot -
kis kezeszára felvillan ott, ott!

„Megyek, megyek!" Röpíti vad vágy:
megborzad a víz, szétnyitja habját.

Reggel a halászok leltek két halottat.
Fövenyen feküdtek, mint kik alusznak.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationK. G.

minimap