Kailas, Uuno: Midas-sydän

Oon nälänkuoloon vihkinyt

sun monin kyynelein.

Sait, pyysit liioin. Siksi nyt

oot köyhä, sydämein.

Jo ajast’ aikaan toivoton on

Midas-kohtalos

sun suurin onnes ollut on

sun suurin turmios.

Mit’ auttaa, vaikka kyyneleen

voit kullaks kirkastaa.

Sun kaipaukses poltteeseen

et lievitystä saa!

Éhhalálra ítéltelek

a könnyeimmel én.

Túl sokat kértél. Lásd, szívem,

most ezért vagy szegény.

Midas-sorsod reménytelen

sok év és év után:

a boldogságod volt lehet

a veszted is talán.

Aranyra váltnod könnyeid

egyáltalán mit ér?

Enyhülést nem kapsz úgysem itt

kínzó gyötrelmedért!