Leino, Eino: Őszi erdőben (Syysmetsässä in Hungarian)
Syysmetsässä (Finnish)Astelin metsässä syksyisessä, pikkulintuja kuulin, jotka jo ammoin vaienneiksi viimahan, viluhun luulin.
Eivät ne soinehet enää laulut elämän myrskymielten, soi joka oksalta onnellinen pilpatus pienten kielten.
Käyskelin, kuuntelin kummakseni, seisahduin sekä mietin: Mitä ne laulavat pienet linnut vaieten vaiston ja vietin?
Mitä ne miettivät pienet linnut metsässä syksyisessä, kun pilvet riippuu ja mätäs on märkä ja kuuset on kyynelessä?
Sitä ne miettivät pienet linnut: "Pois meni kevät ja kesä, mennee syksy ja mennee talvi, tullee päivä ja pesä."
Ja sitä ne laulavat pienet linnut: "Syksy kun rinnan riittää, jää elon pieniä iloja paljon, joista voi Luojaa kiittää."
Vielä ne virkkavat pienet linnut: "Kellä on sydämensuru, hänelle laulu on lahja kallis kuin joka onnen muru."
Astelin metsässä syksyisessä, pikkulintuja kuulin, tunsin ma rintani riemahtavan, jonka jo kuolleen luulin.
|
Őszi erdőben (Hungarian)Az őszi erdőben bandukoltam, szóltak még a madárkák, pedig azt hittem, némák régen, fagyottak, fakók az árvák.
Messzire hallatszó énekükből nem a vad életvágy szólt, csattogó csőrük víg csevelye csobogva áradt a fákról.
Haladván figyelve, meg-megállva fülem szavukba fürösztöm: miről is dalolnak a kis madarak, mit vall a vágy meg az ösztön?
Mi mindent gondolnak a kis madarak ebben az erdei őszben, míg felhők függnek, és süpped a zsombék, és könnyez a fenyő közben?
Íme, ezt gondolják a kis madarak: „Elmúlt a tavasz, s el a nyár, telik az ősz, s telik a tél is, ám lesz fészkünk s napsugár."
És íme, így dalolnak a kis madarak: „Míg tart az őszi hónap, marad az életben sok-sok kis öröm, köszönet hát az Alkotónak."
Aztán meg így tódítják a kis madarak: „Vége a keserűségnek, egy darab boldogság, szép ajándék, számára ez az ének."
Az őszi erdőben bandukoltam, szóltak még a madárkák, s boldognak éreztem a szívemet, mely nemrégen még halált várt.
|