Leino, Eino: Yölaulu

Sano, koska se koittaa se aamu,

jona helposti herätä voin?

Sano, koska se vaipuu se ilta,

jona iloisna vaipua voin?

Sano, tiedätkö, milloin se joutuu

se joulu ja kynttilät?

Sano, milloin ne haihtuu ne haamut,

jotka takana käyskelevät?

Elä pelkää! En minä itke.

En itkenyt vuosihin.

Mut vuosia unt’ olen nähnyt

ja uskonut unihin.

Ja uni jos yksi se petti,

niin uskoin ma uutehen;

mut unista kauneista kaunein

olit tyttö ja – viimeinen.

Mondd, mikor pirkad az a reggel,

amelyen könnyen ébredek?

Mondd, mikor száll le az az alkony

amely majd vígan eltemet?

Mondd csak, tudod, mikor jön

a karácsony, és a gyertyák?

Mondd, mire kihuny fényük

visszatérnek a szellemek?

Ne félj! Nem sírok. Éveken át

de sok álmot láttam pedig.

És hittem is szép álmaimnak

és mégsem sírtam évekig.

És újban hittem, mikor láttam,

hogy egy-egy álmom messze hagy,

de álmaimnak legszebb álma

te voltál – s a végső te vagy.

 PT &