Sarkia, Kaarlo: Esti táj (Maisema in Hungarian)

On ehtoo hämäräinen,

ja saunat sauhuaa.

Ruislintu yksinäinen

vain jossin narahtaa.

On luona tuvan seinän

unikko punainen,

ja jostain tuoksu heinän

ui yli peltojen.

Soi kaukaa kosken humu

kautt` illan hiljaisen.

Suoniityn ylle sumu

jo kohoo valkoinen.

Ruislintu yksinäinen

taas jossain narahtaa.

On ehtoo hämäräinen,

ja saunat sauhuaa.

Este van már, homály szitál,

gőzölnek a szaunák.

Távolban a harismadár

zengi magányos dalát.

Ház falánál, alkonypírban,

parázslik a mákvirág,

szántók fölé szellő hozza

rétek szénaillatát.

Messzi vízesés zúgása

hallik át az alkonyon.

Mocsarakból lomha pára

mindent fehér ködbe von.

Távol csak a harismadár

zengi magányos dalát.

Este van már, homály szitál,

gőzölnek a szaunák.