Bancquart, Marie-Claire: Könyvmagányban járok (Je marche dans la solitude des livres in Hungarian)

Je marche dans la solitude des livres :

mon coeur gèle

avec ces mémoires gelées.

La vent tape au volet.

Novembre.

Il a fallu toute une vie pour que le craquement du bois suscite une attente essentielle.

Au-delà du jardin

au-delà du temps devant nous

il y a les bogues tombées de châtaignes

le feu des feuilles dans la brume

les fenêtres violettes.

Exactement novembre.

Toute chose à sa place.

Cependant l’inconnu est proche

comme un oiseau inquiet.

Könyvmagányban járok:

szívem fagyos

emlékeivel fagy.

Szél veri az ablaktáblát.

November.

Egy egész élet kellett hozzá, hogy a deszkarecsegés lényegbevágó várakozást váltson ki.

A kerten túl

az előttünk álló időn túl

ottvannak a lehullott gesztenyetokok

a levelek tüze a ködben

a lila ablakok.

Pontosan november.

Mindennek megvan a maga helye.

Mindazonáltal közel az ismeretlen

akár egy nyugtalan madár.