Baudelaire, Charles: Omló, gyöngyház-szinű ruhájában (Avec ses vêtements ondoyants et nacrés in Hungarian)
Avec ses vêtements ondoyants et nacrés (French)Avec ses vêtements ondoyants et nacrés, Même quand elle marche on croirait qu'elle danse, Comme ces longs serpents que les jongleurs sacrés Au bout de leurs bâtons agitent en cadence.
Comme le sable morne et l'azur des déserts, Insensibles tous deux à l'humaine souffrance Comme les longs réseaux de la houle des mers Elle se développe avec indifférence.
Ses yeux polis sont faits de minéraux charmants, Et dans cette nature étrange et symbolique Où l'ange inviolé se mêle au sphinx antique,
Où tout n'est qu'or, acier, lumière et diamants, Resplendit à jamais, comme un astre inutile, La froide majesté de la femme stérile.
|
Omló, gyöngyház-szinű ruhájában (Hungarian)Omló, gyöngyház-szinű ruhájában ha jár, Mozgását már a tánc halk bűbájába rejti, Olyan, mint nagy kígyó, mely titkos szóra vár, S a ritmust szent fakír bot végén ringva lejti.
Mint roppant pusztaság azúrja és kopár Homokja, mely a bús emberjajt meg se sejti, Mint nagy háló gyanánt szétrezgő tengerár, Kibomló közönyét egykedvűn szerte-ejti.
Két szép csiszolt szeme ragyog ásványosan, S mélyén e különös, örök-talányu lénynek, Kiben szűz angyal és antik szfinx társul élnek,
És aki csupa fény, acél, gyémánt s arany, Hiú csillag gyanánt, mely fénylik elhagyottan, A meddő nő rideg fensége ég fagyottan.
|