Baudelaire, Charles: Meddő nő (Avec ses vêtements ondoyants et nacrés in Hungarian)

Avec ses vêtements ondoyants et nacrés,

Même quand elle marche on croirait qu'elle danse,

Comme ces longs serpents que les jongleurs sacrés

Au bout de leurs bâtons agitent en cadence.

Comme le sable morne et l'azur des déserts,

Insensibles tous deux à l'humaine souffrance

Comme les longs réseaux de la houle des mers

Elle se développe avec indifférence.

Ses yeux polis sont faits de minéraux charmants,

Et dans cette nature étrange et symbolique

Où l'ange inviolé se mêle au sphinx antique,

Où tout n'est qu'or, acier, lumière et diamants,

Resplendit à jamais, comme un astre inutile,

La froide majesté de la femme stérile.

Hullámzik, gyöngyözik ruhája fodra,

járása tánc és a járása láz.

Kígyózik, mint a kígyó csavarogva,

mit a bűvész ütemes botra ráz.

Mint sívó homok s a puszták azúrja,

nem érti a mi szenvedéseink,

mint a tenger kel és elapad újra,

közönyös, él és reánk sem tekint.

Csiszolt szeme két pompás csodakő,

oly túlvilági és oly furcsa ő,

egy angyal, egy szfinksz, harc és tiszta béke,

csupa arany, acél, gyémánt, nyakék,

s testén mint egy didergő csillag ég

a meddő nők fönséges szűzisége.