Bertrand, Aloysius: Gaspard de la Nuit - Départ pour le sabbat

Elle se leva la nuit, et

allumant la chandelle prit une boîte et

s'oignit, puis avec quelques paroles

elle fut transportée au sabbat.

Jean Bodin: - De la

Démonomanie des Sorciers.

Ils étaient là une douzaine qui mangeaient la soupe à la bière, et chacun d'eux avait pour cuiller

l'os de l'avant-bras d'un mort.

La cheminée était rouge de braise, les chandelles champignonnaient dans la fumée, et les

assiettes exhalaient une odeur de fosse au printemps.

Et lorsque Maribas riait ou pleurait, on entendait comme geindre un archet sur les trois cordes

d'un violon démantibulé.

Cependant le soudard étala diaboliquement sur la table, à la lueur du suif, un grimoire où vint

s'ébattre une mouche grillée.

Cette mouche bourdonnait encore lorsque, de son ventre énorme et velu, une araignée escalada

les bords du magique volume.

Mais déjà sorciers et sorcières s'étaient envolés par la cheminée à califourchon, qui sur un balai,

qui sur les pincettes, et Maribas sur la queue de la poêle.

Éjszaka felkelt és meggyújtva

egy gyertyát magára kent valamit,

varázsszót mondott és elrepült

a Boszorkány Szombatra.

Jean Bodin: A boszorkányok

démonomániája.

Vagy tizenketten ülték körül a sörlevessel teli üstöt és mindegyikük halott ember alsó

karcsontjával kanalazott.

A kályhák parázstól piroslottak, a gyertyák gombamód szaporodtak a füstben és a tányérok

tavaszi kutak illatát árasztották.

És ahogy Maribas nevetett vagy sírt, mintha repedt hegedű három húrját csikorgatva sikálta

volna a vonó.

Ezalatt a martalóc ördögi módon az asztalra terítette viaszgyertya fényénél térképnagy

varázskönyvét, melyből roston sült légy bújt elő.

A légy még akkor is zümmögött, mikor pókhálóval beszőtt hatalmas potrohával felmászott a

mágikus könyvre.

De akkor már a boszorkányok és boszorkánymesterek elrepültek a kéményen keresztül, az

egyik vasvillán, a másik seprűnyélen, volt aki széncsíptetőn, és maga Maribas a kályhacsövön.