This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Bosquet, Alain: Temetés (Funérailles in Hungarian)

Portre of Bosquet, Alain
Portre of Tóth Krisztina

Back to the translator

Funérailles (French)

On a plié le corps comme un sac de vieux fruits.
On a ouvert la boîte avec ses velours mauves,
avant de la clouer. On a pleuré sans pleurs.
Dans la rue les chapeaux ont fait des politesses.
 
On a marché au ralenti, les yeux au sol.
On a parlé d'un dieu très indulgent, très juste.
On a jeté un peu de terre dans un trou,
en égorgeant quelques glaïeuls: ceux qui ont mal
 
se vengent sur les fleurs. On a distribué
un pourboire excessif, un sourire sans forme.
On a eu peur, on a eu froid, on s'est sentis
 
trop seuls en se collant les uns contre les autres.
Le soleil s'est tordu un peu. Ce fut ma mère.
On a serré les mains, les dents peut-être une âme.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.wikipoemes.com

Temetés (Hungarian)

Fonnyadt testét akár egy kiürített zsákot
hajtották össze. A mályvaszínnel kibélelt
dobozt beszögezés előtt még felnyitották.
Könnyeztünk, könnytelen. Az úton kalapot
 
emeltek. Lassudad léptekkel, szemlesütve
haladtunk. Szó esett istenről, ki kegyes
és igazságos. Egy marék földet vetettünk
a gödörbe, ahol zúzott virágfejek
 
hevertek: rajtuk áll bosszút a fájdalom.
Túl nagy borravalót osztottunk torz mosollyal.
Fáztunk, féltünk. Magunk voltunk a nagy tömegben.
 
Megvonaglott a nap. Ennyi volt az anyám.
Kezet szorítottunk összeszorított foggal,
és közben még - talán - egy szív is elszorult.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. K.

minimap