Césaire, Aimé: Comptine

C'est cette mince pellicule sur le remous du vin mal

déposé de la mer

c'est ce grand cabrement des chevaux de la terre

arrêtés à la dernière seconde sur un sursaut du gouffre

c'est ce sable noir qui se saboule au hoquet de l'âbime

c'est du serpent têtu ce rampement hors naufrage

cette gorgée d'astres revomie en gâteau de lucioles

cette pierre sur l'océan élochant de sa bave

une main tremblante pour oiseaux de passage

ici Soleil et Lune

font les deux roues dentées savamment engrenées

d'un Temps à nous moudre féroce

c'est ce mal être

cette fiente

ce sanglot de coraux

c'est fondant du ciel mémorable

jusqu'au leurre de nos coeurs rouges à l'aube

ce bec de proie rompant la poitrine inhospitalière

cage

et

marécage

C'est cet émouchet qui blasonne le ciel de midi de nos noirs coeurs planant

ce rapt

ce sac

ce vrac

cette terre

Ez a keskeny filmszalag a bor örvényein

a tenger e rossz lerakodása

a föld e megbokrosodott lovai amint

az utolsó szempillantásban megtorpannak a szakadék peremén

ez a fekete föveny mely ökrendezve kavarog a mélység fölött

ez a kígyó mely konokul mászik a pusztulásba

ez a fénybogár-lepényként visszahányt csillagi korty

reszketve kitárt tenyér a költöző madaraknak

itt Nap és Hold

csak két pontosan egybekapcsolt fogaskereke

a minket ádázul őrlő Időnek

ez az élni-rossz

ez a ganaj

ez a korall-sikoly

az emlékezetes égnek e bonbona

hajnalban vöröslő szivünk e csalétke

e ragadozó csőr amely a barátságtalan mellbe belevág

karám

és

ingovány

ez a vércse mely kerengve beírja fekete szivünk déli egét

e lopott

e rabolt

kacatok

ez ez a föld