Coignard, Gabrielle de: Perce-moi l'estomac d'une amoureuse flèche

Perce-moi l'estomac d'une amoureuse flèche,

Brûle tous mes désirs d'un feu étincelant,

Élève mon esprit d'un désir excellent,

Foudroie de ton bras l'obstacle qui l'empêche.

Si le divin brandon de ta flamme me sèche,

Fais sourdre de mes yeux un fleuve ruisselant :

Qu'au plus profond du coeur je porte recélant,

Des traits de ton amour la gracieuse brèche.

Puisque tu n'es qu'amour, ô douce charité,

Puisque pour trop aimer tu nous as mérité

Tant de biens infinis et d'admirables grâces,

Je te veux supplier par ce puissant effort

De l'amour infini qui t'a causé la mort,

Qu'en tes rêts amoureux mon âme tu enlaces.

Szerelmes nyilaid én keblemet átüssék,

Szálljon vágya iránt magasra szellemem,

Hő kívánságomat lobbantsd fel hevesen,

Bármi álljon közénk, villámaiddal vesd szét.

Szent szövétnek, e láng szikkasztja híved testét,

Tedd, hogy folyó gyanánt áradjon két szemem,

Hisz mélyen rejtve van, hordozom becsesen

Melyet szereteted szívembe vert, a tüskét.

S minthogy a szeretet benned túláradott,

Ó, enyhe irgalom, s a te akaratod

Csodás kegyelembe juttatott, szent javakhoz;

Végtelen szerelem minden erőivel,

Melyek veszted lettek, kér híved, esdekel,

Kegyelem kötele által már vonj magadhoz.