Cros, Charles: Cigányosan (Tsigane in Hungarian)

Dans la course effarée et sans but de ma vie

Dédaigneux des chemins déjà frayés, trop longs,

J'ai franchi d'âpres monts, d'insidieux vallons.

Ma trace avant longtemps n'y sera pas suivie.

Sur le haut des sommets que nul prudent n'envie,

Les fins clochers, les lacs, frais miroirs, les champs blonds

Me parlent des pays trop tôt quittés. Allons,

Vite ! vite ! en avant. L'inconnu m'y convie.

Devant moi, le brouillard recouvre les bois noirs.

La musique entendue en de limpides soirs

Résonne dans ma tête au rhythme de l'allure.

Le matin, je m'éveille aux grelots du départ,

En route ! Un vent nouveau baigne ma chevelure,

Et je vais, fier de n'être attendu nulle part.

Céltalan rohanó, elrémült életemben

Megvetve kitiport, túl hosszú utakat

Léptem rögös hegyen, csapda völgyön haladt,

Nyomom nagyon soká marad követhetetlen.

A tetőn, hova nem vágyik bölcs ember egy sem,

Tornyok, szőke mezők és friss tükrű tavak

Túl hamar elhagyott földről szólnak. Utat!

Rajta! Rajta! Gyerünk, csábít az ismeretlen.

A szemközti vadont most köd borítja be.

Derült alkonyokon fölcsendülő zene

Visszhangzik bennem a hangulat dallamára.

Reggel az indulás keltő kolompja szól.

Útra föl! Fürtömet az új szellő zilálja,

S megyek hetykén, mivel senki sem vár sehol.