D'Orléans, Charles: En la forest de longue actente

En la forest de longue actente,

Chevauchant par divers sentiers,

M'en voys, ceste année presente,

Ou voyage de desiriers;

Devant sont allez mes fourriers,

Pour appareiller mon logis

En la cité de Destinée,

Et, pour mon cueur et moy, ont pris

L'ostellerie de Pensée.

Je mene des chevaulx quarente,

Et autant pour mes officiers,

Voire, par Dieu, plus de soixante,

Sans les bagaiges et sommiers.

Loger nous fauldra par quartiers,

Se les hostelz sont trop petis

Touteffoiz pour une vesprée

En gré prandray, soit mieulx ou pis,

L'ostellerie de Pensée.

Je despens chascun jour ma rente

En maints travaulx avanturiers,

Dont est Fortune mal contente,

Qui soustient contre moy Dangiers;

Mais, Espoirs, s'ilz sont droicturiers,

Et tiennent ce qui qu'ilz m'ont promis,

Je pense faire telle armée,

Qu'auray malgré mes ennemis,

L'ostellerie de Pensée.

L'envoy

Prince, vray Dieu de paradis,

Vostre grace me soit donnée,

Telle que trouve à mon devis,

L'ostellerie de Pensée.

A Soká-Várás Erdejében

ezer ösvényen ügetek,

megyek egy éve nyáron-télen,

merre a Vágy útja vezet.

Előttem szállásmesterek

készítgetik már lakhelyem

Sors-Városban, hol majd megállok.

Kivették szívemnek s nekem

Az Édes Gondolat Beszállót.

Negyven ménem van kötőféken

s annyi viszi a tiszteket

s azontúl még, ha jól megnézem,

hatvan a málhát s terheket.

A fogadók, ha kicsinyek,

a házakban hely csak leszen

egy éjre, többet nem kívánok

s akármiképp is, kiveszem

az Édes Gondolat Beszállót.

Naponta, amíg futja pénzem,

kalandot veszek s keresek,

bár a Szerencse a Veszélyben

duzzogva elhagy s kesereg,

de a Remény egyenesebb:

nem ad túl az ígéreten,

s hiszem, ha így táborba szállok,

elleneimtől megnyerem

az Édes Gondolat Beszállót.

Ajánlás

Éden Királya, Hercegem,

segéljen szent Kegyed, az áldott

míg célomat meg nem lelem

az Édes Gondolat Beszállót.