Desnoues, Lucienne: Les époux

En ces demeures d'or, d'acajou, de velours
Lorsque nous nous rendons habillés jusqu'à l'âme,
A de roides dîners que les grands vins enflamment
Le protocole nous sépare mon amour.

Assise au lieu précis qu'un bristol exigea.
Je te vois par-delà des hectares de tables:
De fleurs aux cœurs serrés, de cristaux redoutables.
Et dans l'air une fine piste court déjà.

Je te vois à travers des parcs, des roseraies,
Des chasses, des cheptels, à travers le Pérou!
Et dans l'air comme au bois, sous les automnes roux
Une précise piste en silence se fraie.

C'est un chemin privé terriblement sauvage.
Il échappera même au regard vigilant
De ces anges vêtus de noir, gantés de blanc,
Qui font glisser des cieux les mets et les breuvages.

Oui, voisin, vos propos sur l'art me passionnent,
Oui, je vous suis, l'abstrait, oui, où nous mène-t-il ?
Mais je quitte souvent vos raidillons subtils,
Pour mon léger sentier de biche et de lionne. 

Faburkú-színarany-plüss termekben, ahol
Sosem látszik ki még a lelkünk sem ruhánkból,
S a merev vacsorán nagy borok tüze lángol,
Elválaszt, kedvesem, minket a protokoll.

Ott ülünk pontosan, hol rangunknak kijár.
Te ijedt csokrok és zord kristállyal tömött lap:
Az asztal végtelen hektárai mögött vagy.
De lám, engem finom csapás von légbe már.

Köztünk nagyparkok és hatalmas rózsakertek,
Gulyák, vadászatok, dús kincs - egész Perú!
De fönn, mint őszi rőt erdőkön, szigorú
Csapás kél csöndesen, s tapogatózva terjed.

Magánösvény ez út, szörnyen vad és kihalt.
Ezt észre nem veszi a fehér kesztyüket
És fekete ruhát hordó angyalsereg,
Mely egekből feji az ételt és italt.

Roppant érdekesek e művészeti elvek,
Uram, és csakugyan: absztrakttal mire jut?
Légies kaptató - de szebb az a kis út,
Melyen szarvasünőm s egy oroszlán legelget.