Desportes, Philippe: Sétálok egymagam (A pas lents et tardifs tout seul je me promène in Hungarian)

A pas lents et tardifs tout seul je me promène

Et mesure en rêvant les plus sauvages lieux ;

Et pour n'être aperçu, je choisis de mes yeux

Les endroits non frayés d'aucune trace humaine.

Je n'ai que ce rempart pour défendre ma peine,

Et cacher mon désir aux esprits curieux

Qui, voyant par dehors mes soupirs furieux,

Jugent combien dedans ma flamme est inhumaine.

Il n'y a désormais ni rivière ni bois,

Plaine, mont ou rocher, qui n'ait su par ma voix,

La trempe de ma vie à toute autre célée.

Mais j'ai beau me cacher je ne puis me sauver

En désert si sauvage ou si basse vallée

Qu'amour ne me découvre et me vienne trouver.

Sétálok egymagam, lassan, habozva lépek,

álmodva járom a legvadabb tájakat,

és sorra keresem, hogy meg ne lássanak,

a zugokat, hová ember még sose lépett.

Bástyám csak ez lehet, hogy kínom rejtve éljek

s a kíváncsik elől leplezzem vágyamat,

mert látva, sóhajom mily lángolón fakad,

megsejtenék, belül milyen nagy tűz emészthet.

Már nincs erdő, patak, nincs síkság, szikla, hegy,

mely panaszom nyomán ne tudta volna meg

balsorsomat, melyet másoktól úgy fedeztem.

De ha bujdosom is, el nem rejtőzhetem

oly vad pusztába, oly mély völgykatlanba, melyben

meg nem talál, reám nem tör a szerelem.