Emmaüs (French)
Langue de l'homme ton nom est louange Toute parole naît de toi. Tu es plus féconde que les campagnes: Quand l'homme parle ses vergers s'inclinent Chargés de fruit. Quand l'homme forme pieusement la parole Il forme son propre cœur Configuration bienheureuse Le pouvoir du verbe dépasse Ce que les sages croient en savoir: Pourtant le premier venu le possède Si sa voix est posée en Dieu. Qui soliloque est un mur: Il se renvoie son haleine, Se respire comme sa maladie. L'homme qui parle brise le mur. En tout ce qu'il dit c'est à Toi qu'il parle. Absolument tout ce qu'il dit C'est Toi au fond. A Toi dès le réveil je m'adresse Pour que Tu m'ouvres les yeux. Sans Toi je manque d'air: donne-moi le souffle. Sans Toi je suis inane donne-moi le sens. Ôte de moi comme la zizanie Les paroles poussant d'elles-mêmes. Chasse comme autant de démons Celles que je forme sans Toi, Ces chiennes que je lâche à mes trousses, Ces juges que je me constitue. Chasse-moi de moi-même, Dieu juste Avant que mon mauvais moi ne me tue. A ma parole telle que Tu la donnes Convertis-moi Toi seul es le Sens. Rends ma langue toujours plus attentive Enseigne-moi comment Te parler Quand je me parle. Quand je parle aux autres. Même si j'entre en dispute avec Toi Que ma contestation soit louange. Comment chanter sans monter vers Toi ? Parler sans célébrer ton haleine ? Le moindre dialogue est un rituel Où tu romps le pain du silence. Béni soit ton Verbe qui à chaque rencontre Renouvelle Emmaüs. Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://croire.la-croix.com |
|
|
Emmausz (Hungarian)
Emberi nyelv dicséret a neved Minden szó tőled születik. Termékenyebb vagy, mint a dús mezők: Ha az ember szól, fái meghajolnak Gyümölccsel rakottan. Ha az ember szentül képzi a szókat Saját szívét alakítja. Áldott átalakulás! A szó hatalma túlhaladja Mindazt mit a bölcsek tudni vélnek róla: De bárki bírja a hatalmat Ha hangját Istenben leheli ki. Zárkafal mindaz, ki önmagának szól: Magába küldi vissza leheletét Önmagát lélegzi mint saját betegségét. A máshoz szóló ember megtöri a falat. Bármit is mond, Hozzád szól abban. Mindaz amit mond kizárólag Te vagy, Te vagy a szó mélyén. Hozzád szólok már az ébredéstől Hogy megnyissad szemem. Nélküled elfogy a levegőm: légy Te leheletem. Nélküled tompa vagyok: légy Te érző idegem. Tépd ki belőlem a konkolyt A maguktól burjánzó szókat. Űzd el démonokként A Nélküled képzetteket A nyomomban ólálkodó szuka-szókat Űzd el e magam-alkotta bírákat. Űzz el engem önmagámtól is, igaz Istenem Mielőtt rossz énem végezne velem. Ahhoz a szavamhoz, amelyet Te adsz Téríts meg engem: egyedül Te vagy az értelem. Tedd egyre figyelmesebbé nyelvemet. Taníts meg hogyan beszéljek Hozzád Ha magamhoz szólok. Ha máshoz szólok. Mégha vitába kezdek is Veled Legyen dicséret tiltakozásom. Hogyan is énekelnék ha nem szállnék Feléd? Szólhatnék anélkül hogy leheletedet ünnepelném? Ünnepi mise bármily parányi párbeszéd Ahol te töröd meg a csend kenyerét. A Te Igéd legyen áldott! Aki új Emmauszt teremt Minden találkozással.
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | Sz. F. |
|
|