Gautier, Théophile: A Művészet (L'ART in Hungarian)
L'ART (French)Oui, l'oeuvre sort plus belle D'une forme au travail Rebelle, Vers, marbre, onyx, émail. Point de contraintes fausses ! Mais que pour marcher droit Tu chausses, Muse, un cothurne étroit. Fi du rythme commode, Comme un soulier trop grand, Du mode Que tout pied quitte et prend ! Statuaire, repousse L'argile que pétrit Le pouce Quand flotte ailleurs l'esprit ; Lutte avec le carrare, Avec le paros dur Et rare, Gardiens du contour pur ; Emprunte à Syracuse Son bronze où fermement S'accuse Le trait fier et charmant ; D'une main délicate Poursuis dans un filon D'agate Le profil d'Apollon. Peintre, fuis l'aquarelle, Et fixe la couleur Trop frêle Au four de l'émailleur. Fais les sirènes bleues, Tordant de cent façons Leurs queues, Les monstres des blasons ; Dans son nimbe trilobe La Vierge et son Jésus, Le globe Avec la croix dessus. Tout passe. - L'art robuste Seul a l'éternité. Le buste Survit à la cité. Et la médaille austère Que trouve un laboureur Sous terre Révèle un empereur. Les dieux eux-mêmes meurent. Mais les vers souverains Demeurent Plus forts que les airains. Sculpte, lime, cisèle ; Que ton rêve flottant Se scelle Dans le bloc résistant ! |
A Művészet (Hungarian)Úgy! szebb a mû, ha büszke
Formából kél elõ, Küzdve: Vers, márvány, drágakõ! Ne kösd a lépted gúzsba, De szigorún vezesd Oh Múzsa: Kothurnust ölts, feszest! Fúj! ütemek lapossa! Mint nagy papucs lötyög, Tapossa Száz kényelmes bütyök! Oh szobrász! kezed újja A sárt, mely lomha, lágy, Ne gyúrja, Ha szebbre leng a vágy! Zord márványt kalapácsozz! Minõt Carrara fejt S Párosz: Szûz kontúrt méhe rejt! Vagy büszke vágyad vonzza Syracusa becses Bronza: Kevély rajzú s kecses! Vagy finom gondú kézzel Vésvén agát szivét, Igézd fel Apolló arc-ivét! Festõ! vízzel ne fess te! A halk szín is mohón Tüzesre Izzék, émail-kohón! Szirént fess: testén tarka Szeszéllyel csapkod át Kék farka, - S száz címerrajz-csodát! Fesd, hármas dicsgerezddel A Szûzet s gyermekét S kereszttel A bûnös földtekét! Elomlunk. - Gõggel állván Csak egy: a Mû, - örök! A márvány Arc él a rom között! S ha régi, földbe rejtett Vak érmet lel a pór: Felejtett Császárról hull a por... Az istenek is halnak, De híre sohse vész A dalnak, Elõbb lesz rongy az érc! Mintázz, Csiszolj, faragj hát, Hogy álmod lebbenõ Alakját Lengje a lomha kõ!
|