Gregh, Fernand: Zuhog (Il pleut in Hungarian)

Il pleut,
Les vitres tintent.
 
Le vent de Mai fait dans le parc un bruit d’automne.
Une porte, en battant sans fin, grince une plainte
Mineure et monotone.
Il pleut…
 
On dirait par moments qu’un million d’épingles
Se heurte aux vitres et les cingle.
Il pleut,
Les vitres tintent.
 
Le ciel cache un à un ses coins légers de bleu
Sous de rapides nuées grises.
Il pleut :
La vie est triste!
 
- N’importe!
Souffle le vent, batte la porte,
Tombe la pluie!
N’importe!
 
J’ai dans mes yeux une clarté qui m’éblouit;
J’ai dans ma vie un grand espace bleu;
J’ai dans mon cœur un jardin vert ombré de palmes
Que balancent en plein azur les brises calmes:
Je songe à elle!
 
Il pleut…
 
- La vie est belle !

Zuhog.
Kattog az ablak.
 
A tavaszi szél már az őszről zokog.
Egy ajtót folyton be-becsapnak,
egyhangún, fájón csikorog.
Zuhog…
 
Az ablaküveget milliónyi hegyes tű ostromolja,
hogy szitává lyuggassa.
Zuhog.
Kattog az ablak.
 
Az ég rohanó, szürke felhőivel bevont
minden kis bujdosó kékséget.
Zuhog.
Szomorú most az élet.
 
- Sebaj!
A széltől rí az ajtó-jaj,
Hadd zuhogjon!
Sebaj!
 
Kápráztató világosságot sugall szemem;
Mint nagy kék tágasság terül el életem;
Szívem egy zöld kertben körülte árnyékos pálmák,
Kinyílva azúrkék szellőben alussza nyugodt álmát:
Rágondolok!
 
Zuhog...
 
- Az élet szép!