This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Hugo, Victor: Jour de fête aux environs de Paris

Portre of Hugo, Victor

Jour de fête aux environs de Paris (French)

Midi chauffe et sème la mousse ;

Les champs sont pleins de tambourins ;

On voit dans une lueur douce

Des groupes vagues et sereins.

 

Là-bas, à l'horizon, poudroie

Le vieux donjon de saint Louis ;

Le soleil dans toute sa joie

Accable les champs éblouis.

 

L'air brûlant fait, sous ses haleines

Sans murmures et sans échos,

Luire en la fournaise des plaines

La braise des coquelicots.

 

Les brebis paissent inégales ;

Le jour est splendide et dorman ;

Presque pas d'ombre ; les cigales

Chantent sous le bleu flamboiement.

 

Voilà les avoines rentrées.

Trêve au travail. Amis, du vin !

Des larges tonnes éventrées

Sort l'éclat de rire divin.

 

Le buveur chancelle à la table

Qui boite fraternellement.

L'ivrogne se sent véritable ;

Il oublie, ô clair firmament,

 

Tout, la ligne droite, la gêne,

La loi, le gendarme, l'effroi,

L'ordre ; et l'échalas de Surène

Raille le poteau de l'octroi.

 

L'âne broute, vieux philosophe ;

L'oreille est longue, l'âne en rit,

Peu troublé d'un excès d'étoffe,

Et content si le pré fleurit.

 

Les enfants courent par volée.

Clichy montre, honneur aux anciens !

Sa grande muraille étoilée

Par la mitraille des Prussiens.

 

La charrette roule et cahote ;

Paris élève au loin sa voix,

Noir chiffonnier qui dans sa hotte

Porte le sombre tas des rois.

 

On voit au loin les cheminées

Et les dômes d'azur voilés ;

Des filles passent, couronnées

De joie et de fleurs, dans les blés.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://poesie.webnet.fr/lesgrandsclassiques

Ünnepnap Párizs környékén (Hungarian)

Forró déltől hevül az ünnep,

a réten körben dob pereg;

csillámló fényben fel-le tűnnek

vidám, kószáló seregek.

 

A láthatáron porladozgat

Szent Lajos ódon várroma;

a sűrű naptól szinte roskad

a káprázó mezők sora.

 

A tikkadt szél a messzeségen

nesztelenül villantja át

a táj kemence-melegében

a pipacsok friss parazsát.

 

A juhnyáj szanaszét legelget,

fényes a nappal, álmatag,

kék lángolásban énekelnek

tücskök, árnytalan ég alatt.

 

A zab behordva már. Nyugodhat

a munka. Bort, fiúk, nosza!

Isteni kacagást bugyogtat

a lékelt hordók potroha.

 

Asztalnál imbolyog a részeg

– az is barátilag biceg

s ő már mindent igaznak érez,

s ó, égbolt! mindent elfeled,

 

az egyenes utat, a gondot,

a törvényt, zsandárt, a maró

kínt; s csúfolja a vámsorompót

a suréne-i szőlőkaró.

 

A füvet bölcs szamár harapja,

füle hosszú; mit bánja ő?

Az anyagbőség nem zavarja,

örvend, ha virít a mező.

 

Ott fut egy fészekalja gyermek.

Clichy – ó régi, hős csaták!

Mutatja csillagként repesztett,

porosz kartács járta falát.

 

Zötyög, fut a szekérke; messze

Párizs hangja már felszökik:

rongyszedő, ki puttonyba szedte

királyok ócska halmait.

 

Látni, a távol ég azúrja

kéményt, kupolákat füröszt;

kedvvel, virággal koszorúzva

lányok járnak a búza közt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap