Jammes, Francis: La gomme coule

I
La gomme coule en larmes d'or des cerisiers.
Cette journée, ô ma chérie, est tropicale :
Endors-toi donc dans le parterre où la cigale
Crie aigrement aux cœurs touffus des vieux rosiers.
 
Dans le salon où l'on causait, hier vous posiez...
Mais aujourd'hui nous sommes seuls -- Rose Bengale !
Endormez-vous tout doucement dans la percale
De votre robe, endormez-vous sous mes baisers.
 
Il fait si chaud que l'on n'entend que les abeilles...
Endors-toi donc, petite mouche au tendre cœur !
Cet autre bruit ?... C'est le ruisseau sous les corbeilles
 
 
Des coudriers où dorment les martins-pêcheurs...
Endors-toi donc... Je ne sais plus si c'est ton rire
Ou l'eau qui court sur les cailloux qu'elle fait luire...
 
II
Ton rêve est doux -- si doux qu'il fait bouger tes lèvres
Tout doucement, tout doucement -- comme un baiser...
Dis, rêves-tu que sur un roc vont se poser
Parmi des thyms chèvrefeuilles de blanches chèvres ?
 
Dis, rêves-tu que sur la mousse, en notes mièvres,
La source pure au fond du bois vient à jaser.
-- Ou qu'un oiseau tout rose et bleu s'en va briser
Les fils de Vierge et faire au loin s'enfuir les lièvres ?
 
Rêves-tu que la lune est un hortensia ?...
-- Ou bien encor que sur le puits l'acacia
Jette des fleurs de neige d'or sentant la myrrhe ?
 
-- Ou que ta bouche, au fond du seau, si bien se mire,
Que je la prends pour une fleur qu'un coup de vent
A fait tomber, du vieux rosier, dans l'eau d'argent ?

I
Lágy gyantacsöpp csorog aranyló könny gyanánt a
Cseresznyefán: ma mindent tropikus hő igáz,
Aludj, drágám, a kertben, hol bús tücsöksirás
Zeng régi rózsafáink sziromszivébe zárva...
 
Még tegnap a szalonban csevegtél: büszke dáma,
De most magunk vagyunk, én édesem: Sirász
Rózsája! oh aludj csak, rád halk csókom vigyáz
És enyhe kelme véd: csöndes lesz szíved álma...
 
A hő a zajt felitta, csak méhek zsonganak,
Aludj, aludj kicsim, szelid szivű bogárkám,
S ne rezzenj hogyha néha megcsobban a patak.
 
Halászmadár is alszik a parti cserje árnyán,
Aludj csak csöndesen... hisz már én sem tudom:
Te kacagsz, vagy a víz cseng a fénylő kavicson...
 
II
S oly halk s szelíd az álmod, hogy halkan s szeliden
Megnyílik tőle ajkad, minthogyha csókra várna,
Mit álmodol? talán egy sziklabérci, sárga
S lila virágu rétet, hol hószín nyáj pihen?
 
Ezt álmodod? vagy azt, hogy erdő mélyiben
Zengő forrás bugyog susogva a mohára,
Vagy nyúlfiat riaszt egy rózsa-kék madárka,
Mely illó pókfonálért cikáz a légbe fenn?
 
Azt álmodod: a hold hortenzia-virág?
Vagy hogy a kút fölé myrrhás akácfaág
Hullatja szirmait, mint hűs arany havat?
 
Vagy hogy a kút vödrében úgy reszket ajakad
Viszfénye, mint szirom, mit rózsafákhoz érve
Sodort le enyhe szél a víz ezüst szinére?...